Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

12:11

Jég alól szedték ki a Marosból

12:04

Egyhamar nem nézhetjük a nagy kézilabdatornákat a román sportcsatornákon

11:59

Időjárási figyelmeztető: hó és szél ma és holnap

11:42

Több Hargita megyei sípálya is nyitva van

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Beköszönt az igazi tél: erős szél és havazás, a hegyekben hóviharok várhatók

Gyanús ismétlődés: újabb egyházi ingatlan vált a lángok martalékává Kászonjakabfalván

Halálos tűzeset történt Hargita megyében: egy idős férfi életét vesztette

Kászonjakabfalvi tűzesetek: egy személyre terelődik a gyújtogatás gyanúja, de bizonyíték nincs

Csíkszeredában nemcsak adót emeltek, hanem Udvarhely mintájára még egyet visszavezettek

Az utolsó pillanatban közölték: nem adnak engedélyt a tűzijátékra Csíkszeredában

Készülnek a csíkszeredai Dracula Park tervei

Mutatjuk, hogy mennyi adót fognak fizetni a székelyudvarhelyiek

Bolojan: 2026 sem lesz könnyű, de ha a kijelölt pályán marad Románia, akkor jobb év lesz az ideinél

Túrázók emlékeztek az első világháború úzvölgyi nagy stratégiai győzelmére

Egy szép tavaszi nap, amelyben a legszebb mégis az, hogy béke van

Fotó: Bodor Tünde

Az I. világháború fontos csatájának, a Magyaros-tető visszahódításának évfordulóján a helyszínen tisztelegtek a Hőseink ösvényén járók.

Bodor Tünde

2025. március 11., 10:152025. március 11., 10:15

A Lemhényi Ifjúsági Szervezet égisze alatt működő, hagyományőrző és történelmi túrákat szervező csoport ezúttal 15 taggal vágott neki az egész hétvégés úzvölgyi programnak. A péntek estébe csupán a megérkezés és a csíkszentmártoni közbirtokosság vendégházában való berendezkedés fért bele, de az esti tábortűz mellett azért felcsendültek az elmaradhatatlan katonanóták.

Különösen helyénvalók voltak azon a helyszínen, ahol szinte minden talpalatnyi földet katonavér öntözött:

az Úzvölgye ugyanis stratégiai szempontból jelentős szerepet töltött be az I. és a II. világháborúban is.

A március 8-i emléktúra résztvevői tulajdonképpen az Úz-völgye fölötti, 1372 méter magas Magyaros-tető visszahódításának fegyvertényére emlékeztek. Miután ugyanis 1916-1917 fordulóján az oroszoknak sikerült a Söverjes-Magyaros-Lápos gerincvonalig előrenyomulni és megvetni a lábukat a magaslatokon, valamint 1917 elején több korábbi visszafoglalási kísérlet meghiúsult, a márciusi 8-i csata stratégiáját Karl Litzmann tábornok tervezte meg (akiről a közeli hegycsúcsot is, a Névtelen-kúpot elnevezték), és Csíkzsögöd határában előzetesen pontosan begyakoroltatta a katonákkal.

A Magyaros-tetőn Erdélyi Kutatócsoport Egyesület állított mementót a csata százéves évfordulóján

Fotó: Bodor Tünde

A túra résztvevői a rendkívül meredek, nehéz terepen, a 750 méteres szintkülönbség leküzdése közben számtalanszor megidézték, hogy 108 évvel korábban mennyivel nehezebb lehetett ez a miskolci 10. Honvéd gyalogezred katonáinak, a kassai és munkácsi honvédeknek. Ők ugyanis

kemény fagyban, puskával, drótvágó ollóval, töltényekkel, ásóval, baltával terhelve, szögesdrót akadályokon átvágva magukat rohamozták meg az oroszok magaslati lőállásait.

A meglepetésszerűen végrehajtott rohamban az osztrák-magyar hadsereg viszonylag szerény veszteséget szenvedett, legalábbis az oroszokéhoz képest: ők több mint 500 halottat, közel 1000 foglyot és sebesültet jegyeztek, és jelentős hadianyag-készletet veszítettek el.

A túrázóknak – akik között legfiatalabb egy 13 éves lány volt –

számtalan lövészárkon át, egykori lőállások mellett vezetett az útja, és menet közben aknagránátok, egykori halálosztó lövegek vasdarabjaiból is több a lábuk elé került.

Nehéz terepen, meredek kaptatókon, hóban, fűben, sárban, de szikrázó napsütésben, kellemes melegben meneteltek az emléktúrázók

Fotó: Bodor Tünde

A háborúban hősiesen harcoló katonákra nemcsak a Hőseink ösvényén járó túrázók emlékeztek, a tető alatt a csíkszeredai és csíkszentmártoni önkormányzatok által szervezett emléktúra népes csapatával találkoztunk. A csoport férfitagjai pedig – éppen nőnap lévén – itt adták át a csoport nőtagjainak ajándékukat: egy szál kovácsoltvas hóvirágot, amely egyszerre jelképezte a figyelmet és szeretet, fekete vasa azt, hogy a helyszín ugyanakkor a gyászé is, de azt is, hogy

minden baj és szomorúság után az élet élni akar, kinő a virág az egykori sírokon.

A terepadottságok kirándulásra sem voltak ideálisak, reggel még fagyban indult a csoport, fent a tetőn, ahol az elemózsiát elfogyasztotta a társaság, melegen sütött a nap, a fűben heverészés, visszafele azonban már a hóolvadástól süppedős, sáros utakon ereszkedtek le. Összességében azonban

ennél szebb és jobb napot a túrához kívánni sem lehetett volna.

A Hőseink ösvényét járók csapata a Magyaros-tetőn

Fotó: Bodor Tünde

A bográcsgulyás mindenkinek jól esett a fárasztó túra után, és az esti tábortűznél ismét felcsendültek a hol szomorú, hol tréfás katonanóták, népdalok. Különös módon mindegyik férfinak jó hangja volt, a rögtönzött dalárda produkciója nagy élmény volt a másik vendégházat elfoglaló szegedi vendégseregnek is.

Vasárnap a hazafelé vezető úton a túrázók számba vették a második világháborús csaták stratégiai pontjait is, ahol a tankcsapdák szomszédságában katonasírok hevertek, a szinte bevehetetlen, de árulás folytán mégis megsemmisített erődöt, majd a győztesek által felrobbantott bunkereket is megszemlélték, végül pedig elköszöntek egymástól.

Háromszék