Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

08:00

Ezért fontos a hazai magyar diákok reprezentatív almintája a PISA-felmérésen

23:26

Búcsút inthet a bajnoki címnek a Kolozsvári CFR

22:23

Bravúros pontszerzés, amiben talán még több is volt

22:05

Élő adásban, egy csokor virág átadása után lépett vissza az elnökjelölti vitáktól George Simion – videóval

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

18 éves lány fulladt a szépvízi víztározóba

Eltűnt egy ikerpár egyik tagja a szülészetről

Feltűnően sok hatósági jármű jelent meg az egyik csíkszeredai utcában

Takarmánydarálóban lelte halálát egy orotvai férfi

Eltűnt csecsemő: ötezer lejért adhatta el az anya újszülött gyerekét a 19 éves nőnek

A térségben egyedülálló sportközpontja lesz Szépvíznek – fotók

Négy éve épül a tornaterem, még nem lehet tudni, hogy meddig

Megsütötték a rekordméretű kürtőskalácsot Csíkszentgyörgyön

Itt a magyarázat arra, hogy miért teljesítenek gyengébben a magyar diákok, mint román társaik

Crin Antonescu: az elnök kötelessége a kisebbségek jogainak védelme

Túrázók emlékeztek az első világháború úzvölgyi nagy stratégiai győzelmére

Egy szép tavaszi nap, amelyben a legszebb mégis az, hogy béke van

Fotó: Bodor Tünde

Az I. világháború fontos csatájának, a Magyaros-tető visszahódításának évfordulóján a helyszínen tisztelegtek a Hőseink ösvényén járók.

Bodor Tünde

2025. március 11., 10:152025. március 11., 10:15

A Lemhényi Ifjúsági Szervezet égisze alatt működő, hagyományőrző és történelmi túrákat szervező csoport ezúttal 15 taggal vágott neki az egész hétvégés úzvölgyi programnak. A péntek estébe csupán a megérkezés és a csíkszentmártoni közbirtokosság vendégházában való berendezkedés fért bele, de az esti tábortűz mellett azért felcsendültek az elmaradhatatlan katonanóták.

Különösen helyénvalók voltak azon a helyszínen, ahol szinte minden talpalatnyi földet katonavér öntözött:

az Úzvölgye ugyanis stratégiai szempontból jelentős szerepet töltött be az I. és a II. világháborúban is.

A március 8-i emléktúra résztvevői tulajdonképpen az Úz-völgye fölötti, 1372 méter magas Magyaros-tető visszahódításának fegyvertényére emlékeztek. Miután ugyanis 1916-1917 fordulóján az oroszoknak sikerült a Söverjes-Magyaros-Lápos gerincvonalig előrenyomulni és megvetni a lábukat a magaslatokon, valamint 1917 elején több korábbi visszafoglalási kísérlet meghiúsult, a márciusi 8-i csata stratégiáját Karl Litzmann tábornok tervezte meg (akiről a közeli hegycsúcsot is, a Névtelen-kúpot elnevezték), és Csíkzsögöd határában előzetesen pontosan begyakoroltatta a katonákkal.

A Magyaros-tetőn Erdélyi Kutatócsoport Egyesület állított mementót a csata százéves évfordulóján

Fotó: Bodor Tünde

A túra résztvevői a rendkívül meredek, nehéz terepen, a 750 méteres szintkülönbség leküzdése közben számtalanszor megidézték, hogy 108 évvel korábban mennyivel nehezebb lehetett ez a miskolci 10. Honvéd gyalogezred katonáinak, a kassai és munkácsi honvédeknek. Ők ugyanis

kemény fagyban, puskával, drótvágó ollóval, töltényekkel, ásóval, baltával terhelve, szögesdrót akadályokon átvágva magukat rohamozták meg az oroszok magaslati lőállásait.

A meglepetésszerűen végrehajtott rohamban az osztrák-magyar hadsereg viszonylag szerény veszteséget szenvedett, legalábbis az oroszokéhoz képest: ők több mint 500 halottat, közel 1000 foglyot és sebesültet jegyeztek, és jelentős hadianyag-készletet veszítettek el.

A túrázóknak – akik között legfiatalabb egy 13 éves lány volt –

számtalan lövészárkon át, egykori lőállások mellett vezetett az útja, és menet közben aknagránátok, egykori halálosztó lövegek vasdarabjaiból is több a lábuk elé került.

Nehéz terepen, meredek kaptatókon, hóban, fűben, sárban, de szikrázó napsütésben, kellemes melegben meneteltek az emléktúrázók

Fotó: Bodor Tünde

A háborúban hősiesen harcoló katonákra nemcsak a Hőseink ösvényén járó túrázók emlékeztek, a tető alatt a csíkszeredai és csíkszentmártoni önkormányzatok által szervezett emléktúra népes csapatával találkoztunk. A csoport férfitagjai pedig – éppen nőnap lévén – itt adták át a csoport nőtagjainak ajándékukat: egy szál kovácsoltvas hóvirágot, amely egyszerre jelképezte a figyelmet és szeretet, fekete vasa azt, hogy a helyszín ugyanakkor a gyászé is, de azt is, hogy

minden baj és szomorúság után az élet élni akar, kinő a virág az egykori sírokon.

A terepadottságok kirándulásra sem voltak ideálisak, reggel még fagyban indult a csoport, fent a tetőn, ahol az elemózsiát elfogyasztotta a társaság, melegen sütött a nap, a fűben heverészés, visszafele azonban már a hóolvadástól süppedős, sáros utakon ereszkedtek le. Összességében azonban

ennél szebb és jobb napot a túrához kívánni sem lehetett volna.

A Hőseink ösvényét járók csapata a Magyaros-tetőn

Fotó: Bodor Tünde

A bográcsgulyás mindenkinek jól esett a fárasztó túra után, és az esti tábortűznél ismét felcsendültek a hol szomorú, hol tréfás katonanóták, népdalok. Különös módon mindegyik férfinak jó hangja volt, a rögtönzött dalárda produkciója nagy élmény volt a másik vendégházat elfoglaló szegedi vendégseregnek is.

Vasárnap a hazafelé vezető úton a túrázók számba vették a második világháborús csaták stratégiai pontjait is, ahol a tankcsapdák szomszédságában katonasírok hevertek, a szinte bevehetetlen, de árulás folytán mégis megsemmisített erődöt, majd a győztesek által felrobbantott bunkereket is megszemlélték, végül pedig elköszöntek egymástól.

Háromszék