Torockón is lyukat vágnak a kádba – először látogat az Intim Torna Illegál a Double Rise Fesztiválra

A zenekar ráadásul nemcsak a zenéjével és hitvallásával hozza a Double Rise-ra jellemző közvetlenséget. Dorogi Péter cinkosan avat be, a gitárosuk a zenélés mellett sörfőzőmester is. Saját kézműves sört készít és pizzát süt a próbákon. Nem csoda, hogy ilyen közegből szeretettel fordulnak egy olyan közösségi fesztivál felé, mint a Double Rise. Sört ugyan most nem valószínű, hogy hoznak – mert nem bírná ki a hosszú utat –, de a hangulatot biztosan szállítják magukkal.

Lelkesedésük oka, hogy a Double Rise-zal együtt maguk is jubilálnak. Egy olyan 15 évet ünnepelnek idén, amiben volt tagcsere, szomorúság, betegség, pihenés, ugyanakkor hatalmas pörgés, őrületes fellépések, összefonódások, útkeresés és kikristályosodás is. Illetve új és új dalok, amelyekből az erdélyi közönség a Double Rise-on már csemegézhet. Visszatekintve az elmúlt időszakra, a frontember szinte filmszerű élményeket sorol: Zoránnal az Arénában, Demjén Rózsival Kolozsváron, Arctic Monkeysszal a backstage-ben mind találkoztak vagy felléptek már, sőt még olyan kolozsváriaknak is zenéltek, akik egy kádban tomboltak a tömeg fölött, utalva a zenekar Vágjál lyukat a kádba című slágerére. Tehát az elmúlt 15 év teljes volt, és mintha most egymást koronáznák meg a Double Rise fesztivállal, ki-ki megünnepli a másikkal a maga hosszú és tartalmas útját.

Ők úgy kerültek a színpadra, hogy valamikor, még kiskorukban ceruzákkal verték a lábasokból összetákolt dobjaikat. Később Hobo Blues Bandet, Metallicát, Red Hot Chili Pepperst és LGT-t hallgattak. Sikerült megvalósítaniuk mindent, amit elterveztek, így ma már azok inspirálják őket igazán, akik 60 felett is színpadra állnak, minőséggel és szívvel zenélnek. És számukra is ez az irány: nem a mennyiség, hanem a hiteles, emberközeli zene.

Igaz, ehhez jócskán kellett tapasztalniuk. A 2021-es leállás után Dorogi a zenekart új társakkal támasztotta fel: Horváth László basszusgitáron, Dajka Tamás dobokon játszik a régi társ, Jámbor Béla visszatérésével. Azóta friss dalokkal is színpadra lépnek. Az Ez a hely a hazám például különösen személyes számukra, ugyanis egy zenekari próba előtti pillanatban született, ahol együtt, családtagokkal és barátokkal tapasztaltak egy spontán, de mély érzést. És ehhez azóta is mélyen kötődnek.

De, mint mondja, nem társadalmi mozgalmat vezetnek, és nem akarnak irányokat kijelölni. „A mi zenénk arról szól, amit mi érzünk – a nehézségekről, a mindennapokról, az örömökről, és arról, hogy mindig van remény.”