Vendégszerző

Feltámad, ahogy évről évre feltámad körülöttünk a természet. Ahogy feltámad, ami igaz, ami tiszta, amit nem lehet elhallgattatni, még akkor sem, ha látszólag minden az ellenkezőjét mutatja!

Jézus feltámadása olyan valóság, mint ahogyan a megfeszítése és halála is az. De az ő halála és feltámadása túlmutat önmagán, hiszen értünk történt. Vállalta helyettünk a halált és feltámadott, hogy nekünk is életünk legyen.

Krisztus halála és feltámadása nem csupán egy múltbeli esemény, hanem ma is hat. Minden évben, amikor nagyböjtben önmagunkba nézünk, és húsvétkor újra átéljük a feltámadás örömét, ennek a kijelentésnek az üzenete valósággá válhat bennünk.

„Isten nincs távol: ő ‘Emmanuel’, a velünk levő Isten. Nem idegen, van arca, Jézus arca” (XVI. Benedek pápa, Urbi et Orbi áldás, 2010).

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk. (Lukács 2,15)

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ézs 60,1)

Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. (Lk 2,15b)

Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.