Szükségünk van a karácsony valóságára – Kovács István unitárius püspök pásztorlevele

József szemében szeretetteljes aggodalom, gondoskodó törődés. Szállást kér, Máriát őrzi, félti, védi. Munkától kérges erős ács keze biztonságot sugall és mégis gyöngéd. Mennyire fontosak a Józsefek, mennyire szükségünk van a családban a férfiak, az apák szeretetteljes vezetésére, tekintélyére, védelmezésére. Szükség van arra a hagyományos férfi szerepre, amelyben a jó Isten az erőt nem uralkodásra, hanem háza népe szeretetteljes szolgálatára adta.

Mária fáradt, de tekintetében erő. Olyan erő, és olyan szeretet, ami puha gyolcsba göngyöli a világot, ringatja és oltalmazza. Az isteni, feltétlen szeretetnek a tükörképe ez.

És végtelenül nagy szükségünk van az új élet, a gyermek közelségére. A születésük örömüzenetet, evangéliumot hordoz a világ számára. Nem csak azért, mert a jövő zálogjai, hanem ezért is, mert a jelenben, újra meg újra szembesítenek azzal, hogy mennyire távolodtunk el velünk született legtisztább, legigazabb valónktól.

És ott a szent család a maga egymásra utaltságában, melegségében, intimitásában. Mintegy példát mutatva az egész emberiségnek arról, hogy mit is jelent Isten országa a földön. Ezt az intim, meghitt, közvetlen életet jelenti. Jelképesen pedig azt a szeretetközösséget, amelyben helye van minden embernek: kivetettnek, árvának, magányosnak egyaránt. Kell, nagyon kell a család megtartó ereje individualista, magányban vergődő világunknak.

Az angyal csengő hangon örömüzenetet hirdet.

Az angyal a hideg éjszakában didergő pásztorokat szólítja meg. Könnyű elképzelnünk őket, ahogy ott állnak a sötét éjszakában, és kifordított bundájukra kiül a tél. Szerény, szelíd, egyszerű emberek, de erős hitűek. Talán fel sem tudják igazán fogni a történteket, álomszerűnek tűnik az angyali hang, szemfényvesztőnek a fényes csillag, de hitük vezérli őket, és alázatosan meghajolva a hirdetett öröm előtt, elindulnak. Kell, nagyon kell a világnak, egyházunknak a pásztorok hite!

Csillagokra néznek, magasságokat kémlelnek, és ezerszer is útra kelnek, mert van hitük abban, hogy rátalálnak életük értelmére.

Kedves Józsefek, Máriák, gyermekek, meghitt családok, angyalok, pásztorok és bölcsek, az idei karácsonyban, és mindenkor ti kelletek ahhoz, hogy a karácsonyi csoda, valósággá váljon. Hogy az a szeretet, aminek izzó magja valamikor ott pihent egy jászolban, tovább gyűrűzzön, és elterüljön a világban. Hogy annak a szeretetnek a hullámverése legyen tetten érhető emberi kapcsolatainkban, közösségeinkben, önmagunkkal és a jó Istennel ápolt kapcsolatainkban is.