Hirdetés
Hirdetés
Vendégszerző

Vendégszerző

Nyomtatott magyar szó, vaj, útlevél

2024. december 22., 11:192024. december 22., 11:19

A nyolcvanas évek második felében egy tömbház előtt állva arról panaszkodtam korábbi osztálytársamnak, hogy egy könyvet szerettem volna megvásárolni, de az olyan másik könnyvel volt összecsomagolva, amely nem érdekelt, és nem szándékoztam arra pénzt költeni. A mai napig emlékszem válaszára: azt is meg kell venni, mert nyomtatott
magyar szó, és nem tudhatjuk, hogy egyáltalán meddig lesznek még magyar nyelvű könyvek. Ezek legyenek ott a polcunkon, hogy majd gyerekeinknek is legyen amit olvasniuk magyarul.

Majd amikor alig pár évre rá, azon a bizonyos december 22-én, amint az a fotón is látható, Csíkszereda főtere megtelt – tüntetőkkel? lázadókkal? –, akkor az is benne volt a levegőben, hogy a most ránk köszöntő szabad világban nem kell aggódnunk többé a magyar szóért.

És a vajért sem. És az utazási szabadságért sem.

És valóban, ma már több fajta vaj létezik az üzletek polcain, mint ahány darab évente jutott nekünk belőle annak idején; és néhány hétre az események után pedig már Nyugat-Berlinbe is vízum nélkül léphettünk be. És,

habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.

De vajon, hogy állunk a magyar szóval, a nyomtatott magyar szóval, az értéket hordozó nyomtatott magyar szóval? Érzéseink, sejtéseink sugallnak választ, válaszokat, de pontos képet erről talán csak a társadalomkutatók tudnának nyújtani.

A 89 utáni időszakban még gyakran megtelt a tér tüntetőkkel, magyar nyelvű oktatásért, nyelvhasználatért és a visszarendeződés ellen… Vajon, melyek azok az értékek, amelyek védelmében ismét szívvel lélekkel állnánk ki?

Bács Béla János

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Tudtuk, csak nem sejtettük

Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.

Kozán István

Kozán István

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?

Szánalommal nézem a politikusainkat, ahogy az egyik jókedvre buzdít, a másik a szilveszteri bakijait mutogatja vihorászva, a harmadik a hóréteg vastagságára büszke. Egyiktől sem hallom azt mondani, hogy „emberek, bocsánatot kérek az adóemelésekért”.

Kozán István

Kozán István

„…amikor látják a sajtóban ezt az össze-vissza beszédet”

Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.

Kozán István

Kozán István

Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok

Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.

Kozán István

Kozán István

Amíg nem késő

Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?

Kozán István

Kozán István

Mars helyett inkább tényeket

Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.

Kozán István

Kozán István

Ünneprontás

Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.

Hirdetés