Vendégszerző

Vendégszerző

Nyomtatott magyar szó, vaj, útlevél

2024. december 22., 11:192024. december 22., 11:19

A nyolcvanas évek második felében egy tömbház előtt állva arról panaszkodtam korábbi osztálytársamnak, hogy egy könyvet szerettem volna megvásárolni, de az olyan másik könnyvel volt összecsomagolva, amely nem érdekelt, és nem szándékoztam arra pénzt költeni. A mai napig emlékszem válaszára: azt is meg kell venni, mert nyomtatott
magyar szó, és nem tudhatjuk, hogy egyáltalán meddig lesznek még magyar nyelvű könyvek. Ezek legyenek ott a polcunkon, hogy majd gyerekeinknek is legyen amit olvasniuk magyarul.

Majd amikor alig pár évre rá, azon a bizonyos december 22-én, amint az a fotón is látható, Csíkszereda főtere megtelt – tüntetőkkel? lázadókkal? –, akkor az is benne volt a levegőben, hogy a most ránk köszöntő szabad világban nem kell aggódnunk többé a magyar szóért.

És a vajért sem. És az utazási szabadságért sem.

És valóban, ma már több fajta vaj létezik az üzletek polcain, mint ahány darab évente jutott nekünk belőle annak idején; és néhány hétre az események után pedig már Nyugat-Berlinbe is vízum nélkül léphettünk be. És,

habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.

De vajon, hogy állunk a magyar szóval, a nyomtatott magyar szóval, az értéket hordozó nyomtatott magyar szóval? Érzéseink, sejtéseink sugallnak választ, válaszokat, de pontos képet erről talán csak a társadalomkutatók tudnának nyújtani.

A 89 utáni időszakban még gyakran megtelt a tér tüntetőkkel, magyar nyelvű oktatásért, nyelvhasználatért és a visszarendeződés ellen… Vajon, melyek azok az értékek, amelyek védelmében ismét szívvel lélekkel állnánk ki?

Bács Béla János

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Tapossák ki a mintát a szőnyegből!

Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.

Rédai Attila

Rédai Attila

Arctalanok bosszúja

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.

Bálint István

Bálint István

Tizenötödik szülinapunkra

Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.

Kozán István

Kozán István

Borboly Csabának márpedig van egy érdeme

Hargita Megye Tanácsa már soha nem lesz olyan, mint volt: tizenhat év után elhagyja az elnöki kabinetet Borboly Csaba. Na és innentől több oldalon keresztül kellene a leköszönő elnök érdemeit sorolnunk – pedig a valóságban csak egy van.

Kozán István

Kozán István

„nem kell szégyellni, ha sz.r vagy”

A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.

Kozán István

Kozán István

Borboly máshol csökkentené a bürokráciát

Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.

Kocsis Károly

Kocsis Károly

A stílus maga a jelölt, avagy önkéntes népvezérek viszonyulása az anyanyelvhez

A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.

Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik,
rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik, rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!