Telep, ahol csak a gyermekek halnak

Tekintse meg fotógalériánkat!

A dézsmálásokat összekeverjük a társadalmi kérdésekkel, a szociális ellátórendszer problematikáját saját elszegényedésünkkel. Személyes tudásunk se közelít kultúrájukhoz – igénytelenségnek mondjuk. Szaporaságukat közmondásokkal társítjuk. Akik pedig közösségi megoldást keresnek, vagy tesznek értük, letámadjuk. Harmadik éve jelen vagyok és követem a németországi önkéntes fiatalok felzárkóztató, szocializáló törekvését a Kis- és Nagygalambfalva közötti Pusztán élő cigánygyermekek körében. Voltunk ott tikkasztó melegben, porban, nemrég pedig esős, sáros időben. Tavaly tanultak egy éneket: Milyen vagány, hogy te itt vagy! Hiszi, vagy nem hiszi az olvasó: idén azzal fogadtak. Megható volt.

Rettenetes adatok

2011. január 1-től augusztus 1-ig, vagyis 7 hónap alatt, 17 gyermek született a 200 fős pusztai kolónián, az 1200 lakosú Nagygalambfalván pedig 2. Egyik, 51 éves roma férfinak, egyetlen feleségtől 15 gyermeke van és a 30. unokát várják. A 28 éves asszony eddig 9 gyermeket hozott a világra, nyolc él. A 14 éves tinédzser már 2 gyermeket szült. 40 évvel ezelőtt 3 család lakott a településen, leszármazottaik ma 200-an vannak – ugyanott. A legidősebb asszony 72 éves. Az elmúlt 8 évben felnőtt halálesetet nem jegyeztek. A számok törvénye alapján és a tapasztalat szerint kimondhatjuk: a roma gyermeklétszám sokszorozódik – a mieink unokáit őnekik kell eltartaniuk.

Baktatva

Szemerkélt az eső, kátyúkat kerülgettünk, majd elhagytuk szerkesztőségi autónkat a dűlőút szélén. Baktattunk a sárban. Gyerkó Levente polgármestertől tudjuk: a nyertes uniós pályázat rövidesen lehetővé teszi, hogy a pusztai út járhatóvá váljék. Ahol ennyi ember él, és nem is csendben, békésességben, oda bármikor ki kell mennie a mentőnek, rendőrautónak. Rég ismerem Kányádi György lelkészt, de ilyen szomorúnak soha nem láttam, mint kedden.

Személyeskedéseknek is ki van téve a németekkel közös cigányprogram miatt. Pedig csak jót akar népének azzal, ha a cigánygyermekek megtanulják a kézmosást, néhány percig csendben figyelni és vigyázni javaikra. A lelkész előbb elmondta, majd meg is mutatta: tavaly, a 3. Interetnikai Szocializáló Keresztyén Nyári Táborozáson a németországi önkéntesekkel arról tanultak a gyermekek, hogy Jézus a kereszten megváltott a bűnöktől. A telep határán felállított fakereszt alá helyezték azokat a köveket, amelyeken a cigánygyermekek festékes ujjlenyomatai voltak: az ő „bűneiket” ezek a pettyesre változott bűn-jelképek mutatják. A kicsik egész évben vigyáztak a „kőbűnök” helyére. Tényleg ott vannak!

A teljes cikk elolvasható az Udvarhelyi Híradó augusztus 4-ei, csütörtöki lapszámában.