Beke István és Szőcs Zoltán elmondták: Romániában minden jogi eszköz kimerült arra, hogy a bíróság tisztázza ártatlanságukat, de
az Emberi Jogok Európai Bíróságán befogadták a panaszukat, így Strasbourgban folytatódik a jogi küzdelmük.
Amint Szőcs Zoltán fogalmazott, elsősorban azt sérelmezik, hogy miután első fokon a pirotechnikai eszközökre vonatkozó szabályok megsértése miatt róttak ki rájuk éppen annyi büntetést, amennyit korábban vizsgálati fogságban töltöttek,
az utolsó tárgyaláson az ügyészség kérésére a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ügy besorolását, és anélkül ítélkezett, hogy megadta volna a lehetőséget az új besorolás elleni védekezésre.
A perükben történt váratlan fordulatot azzal magyarázta, hogy „a titkosszolgálat nem tudta lenyelni” az elsőfokú ítéletet – számolt be az MTI.
Beke István és Szőcs Zoltán köszönetet mondott mindazoknak, akik kifejezték a szolidaritásukat feléjük. Mint Szőcs Zoltán fogalmazott:
nincs példa arra, hogy valakit terrorizmussal vádolnak, és teljes egységben áll ki mellette a városa, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság.
Hozzátette, az is példátlan volt a feketehalmi börtön történetében, hogy
a törvényszék háromszor utasította el a feltételes szabadon bocsátásukat, és csak a negyedik alkalommal hozott kedvező döntést.
„Ártatlanok vagyunk. Nehéz volt eltűrni ezt az egészet” – jelentette ki Beke István. Hozzátette,
egyetlen fogságban eltöltött nap is soknak tűnik, ha az ember tisztában van az ártatlanságával.
Azt is megemlítette, hogy nem érzett rosszindulatot a többségi elítéltek részéről amiatt, hogy székelyként terrorizmus vádjával börtönözték be.
A börtönben két dolog hiányzik: a szabadság és minden ami vele jár
Újra kell szokniuk a szabadságot, hiszen az elmúlt évek kizökkentették őket a rendes kerékvágásból. A börtönben két dolog hiányzott: a szabadság és minden ami vele jár, mondta Beke István. Kérdésünkre felidézte, annyi keserű csalódás érte őket, hogy csak utolsó pillanatban kezdtek csomagolni, a hétfői tárgyaláson is 50-50 százalék volt az esély arra, hogy szabadulhatnak. Az ügyészségnek már nem volt jogi eszköztára, hogy tovább benn tartsa őket, abszurd feltételeket szabtak, „kifogástalan magatartást” kértek, érzelmi zsarolást vetettek be, azzal érvelve, hogy a bíróság „az áldozatokkal vagy a bűnözőkkel” tart.
A börtönben nem érték őket retorziók azért, mert „székely terroristák”, de a terrorizmus vádja miatt veszélyes bűnözőként tartották nyilván őket, így például nem dolgozhattak a börtön területén, holott erre még annak is volt esélye, aki két ember meggyilkolásáért 25 éves büntetését töltötte.
Most utólag ez nem változtatott a helyzeten, de az elején motiváltak voltunk, hogy minél több munkanapot ledolgozzunk, hogy minél hamarabb tárgyalják a feltételes szabadlábra helyezésünket, mondta Szőcs Zoltán.
Kérdésünkre kifejtette,
akkor volt mélyponton, amikor a kisfia megszületett, de aztán erőt adott, hogy néha láthatta. Beke Istvánnak az ünnepek teltek a legnehezebben.
Abban mindketten egyetértettek, hogy a család bátorítása nélkül sokkal nehezebb lett volna. Sokat segített Kulcsár-Terza József képviselő, hozzá fordultak, amikor már nem bírták a poloska-támadásokat, vagy nem jutottak hozzá a nyomtatott sajtóhoz. De akkor is intézkedett, amikor „tévedésből” Szőcs Zoltánt karácsony előtt két nappal át akarták helyezni Bukarestbe, ahol fennállt a veszély, hogy nem látogathatja a családja.
Rengeteget olvastak a börtönben, többek között az ’56-os politikai elítéltek sorsáról is.
„Ahhoz képest mi szanatóriumban voltunk, de börtönévek mindenképp felemésztenek”, mondta Beke István.
Beke István és Szőcs Zoltán a következőkben a családjukkal szeretne minél több időt tölteni, bár úgy érzik azokat az éveket, amiket távol töltöttek a gyerekeiktől, lehetetlen bepótolni.
Visszaállunk dolgozni, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindent megteszünk a családért, a nemzetért
– mondta Beke. Kérdésünkre rámutatott, négy évig nem is vállalhatnak közéleti szerepet, tehát lenne idő ezen gondolkodni, ám bár tudja, hogy az ügy miatt van egy bizalmi tőkéjük, ezzel nem akarnak élni. Az az egyszerű székely ember akarok maradni, aki voltam – mondta Beke István.
Szőcs Zoltán összefogásra buzdított: „Szomorú, hogy még mindig gyengék vagyunk. Megtörtént velünk, hogy ártatlanul elítéltek, bármi megtörténhet.
Mástól ne várjunk segítséget, ha magunkon nem segítünk. Mindenki a saját háza táján kell kezdje, összefogva a szomszédokkal. Közösséget kell építeni, mert annak van ereje, jövője
– fogalmazott. Arra is kitért, sok esetben hangoztatják, hiába a tüntetés, a kiállás, mert úgysem változik semmi.
Esetünkben is a kiállás erőt adott, a nemzet keresztjét könnyebb volt viselni úgy, hogy a súlya nemcsak ránk nehezedett, hanem az egész kárpát-medencei magyarság viselte – mondta Szőcs Zoltán.
24h
