Szoborügy: ismét célkeresztben a Vándor székely

A frissiben, 2025-ben alapított APCAL felszólítása egyébként Nyirő József székelyudvarhelyi szobrára is vonatkozik, azt állítva, hogy

és hasonló logikával ugyanezt kérte a jászvásári önkormányzattól is Octavian Goga szobrát illetően, de ennek csak a moldvai megyeszékhely tett eleget, a székely anyaváros nem; ezért fordult törvényszékhez.

Az Arad megyei igazságszolgáltatási hatóság ítélete azonban most csak a Vándor székely hazatalál feliratú műalkotást érinti, és ha az Wass Albert köztéri ábrázolásának minősül, az eltávolítására vonatkozó igénynek van törvényi alapja. A válaszúti születésű grófot ugyanis egy kolozsvári népbíróság az 1940 szeptemberében Vasasszentgotthárdon és Omboztelkén történt civilgyilkosságokban való bűnrészességgel, illetve felbujtással vádolta meg, majd

Pedig a jeles, pár évvel később a hírhedt Szoboszlai-perben hozott ítéletek megsemmisítését már sikeresen elérő marosvásárhelyi ügyvéd olyan, a pitești-i katonai és a román külügyminisztériumi levéltárból előkerült dokumentumokra mint új bizonyítékokra is hivatkozott, amelyek nem álltak az eredeti bíróság rendelkezésére.

Ezekre és egyéb szempontokra alapozva többek között azzal érvelt, hogy:

• a magyar honvédség által 16 helységben elkövetett atrocitások tárgyalására, az idézésekre, védők kirendelésére, vádismertetésre, a vádlottak meghallgatására (64 személyt helyeztek vád alá), a tanúvallomásokra, a vádbeszédre, a védők beszédére, a bírák tanácskozására mindössze 16 nap jutott

• a tárgyaláson a távol levő vádlottaknak nem volt védőügyvédjük, nem voltak tanúik

• 1940. szeptember 23-án, amikor a magyar hatóságok Vasasszentgotthárdon letartoztattak hat személyt, a beidézett szemtanú szerint csak Wass Endre és második felesége, Mansberg Izabella érkezett meg oda, illetve kocsikázott át a tisztikarnak szállást adó cegei Schilling-kastélyba (ahová a foglyokat is átvitték); Albert fiuk, aki éppen vadászni volt, nem tartott velük, őt senki sem látta

• egy 1941. márciusi román titkosszolgálati jelentés is csak Wass Endrét jelölte meg felbujtóként

• egy utólag előkerült csendőrségi jelentés szerint másnap hajnalban a négy áldozatot – Ioan Caţit, Iosif Moldovánt, Mihály Esztert és Mihály Rozáliát – nem kivégezték, ahogyan az ítélet indoklásában szerepelt, hanem szökési kísérlet közben lelőtték

• 1944-ben a román fél Wass Albert eltávolítását kérte egy brassói német–magyar–román katonai bizottságból, de kizárólag a műveiben fellelhető románellenességére hivatkozva, a négy évvel korábbi gyilkosságokkal nem hozakodott elő

• Omboztelkén az ítélet szerint azért ölték meg saját házában – az író feljelentése nyomán – Andrei Bujor görögkatolikus papot és családját (összesen 11 embert), mert jogvitában állt Wass Alberttel, csakhogy a vitatott vadászterület nem az ő, hanem az apja, Wass Endre tulajdonát képezte; Csordás Gergely hadnagyot Körösi József omboztelki bíró bujtotta fel a gyilkosságok elkövetésére. (A vádiratban még Körösi volt a vádlott, az ítéletben Wass Albert az elítélt, az előbbit felmentették.)

Arról, hogy mi is történhetett a magyar hadsereg bevonulását követő hetekben, az első monografikus Wass Albert-életrajz, a Wass Albert írói pályaképe (Dunaújváros, 2004) szerzőjét, dr. Szűcsné Harkó Enikőt, az MTA köztestületének tagját is kérdeztük, akinek doktori értekezése tárgyát az író munkássága képezte 2003-ban. Mint mondta,

Annak pedig, aki esetleg románellenességgel vádolja a cegei grófot, a marosvásárhelyi születésű, de immár évtizedek óta a magyarországi Rácalmáson élő kutató- és mestertanár azt javasolja, olvassa el az általa legszebbnek tartott, A funtineli boszorkány című regényét.

Az 1945–46-ban írt, magyar nyelven először 1959-ben megjelent művet egyébként 2000-ben Corneliu Câlțea románra is lefordította Lângă Scaunul Domnului címen. Marosvásárhelyi bemutatóján a Vatra-alapító, s így a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Ion Coja bukaresti egyetemi tanár is azt mondta, hogy

Ez pedig ugye aligha lett volna lehetséges, ha őt bűnösnek találják. Sőt, Bukarestnek (és Izraelnek!) a kiadatására vonatkozó kérelmeit is visszautasították – jogi síkon maradva azonban az amerikai álláspont nem föltétlenül jelent „felmentést”; inkább azt, hogy

Mondjuk anélkül is megvolt minden okuk arra, hogy ne vegyék komolyan egy szovjet mintázatú bíróság eljárását és ítéletét, hiszen közvetlen tapasztalatokkal rendelkeztek a korabeli román politikai perek természetéről. Elég volt például fellapozniuk a Charles E. Hulick Jr., az Egyesült Államok romániai képviseletének munkatársa által 1946. november 26-án Bukarestből keltezett titkos diplomáciai jelentést, amely a román fővárosban 1946. november 11–18. között lezajlott, 91 vádlottat érintő politikai tömegpert elemezte. Megállapítása szerint ez kizárólag Iuliu Maniu Nemzeti Parasztpártja és Constantin Brătianu Nemzeti Liberális Pártja lejáratásának és felszámolásának előkészítését szolgálta, a tisztességes eljárásnak még a nyomát sem lehetett felfedezni benne.

1964-ben évfolyamelsőként végezte el a West Point-i Katonai Akadémiát, ahol aztán 1974-től tanított is; századparancsnokként harcolt a vietnami háborúban, öt alkalommal érdemelve ki a Bronz Csillagot, majd az Ezüst Csillagot. 1979-től ő volt az egyik vezető kidolgozója a légi-földi ütközet (Air-Land Battle) koncepciójának, majd a Field Manual 100-5 Hadműveletek szabályzat összeállításában jeleskedett. Ő látta el a NATO európai főparancsnokának főtanácsadói feladatait, közreműködött az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelet terveinek elkészítésében. Fort Leavenworth-ben az ő vezetésével hozták létre a Felsőfokú Katonai Tanulmányok Iskoláját (SAMS – School of Advanced Military Studies), amelynek parancsnoki teendőit is ellátta – mindezt egy antiszemitizmusra és háborús bűncselekményekre oly érzékeny országban.

Ki is a Vándor székely?

Az Arad Megyei Törvényszék alapfokú ítélete viszont nem a fiára, hanem

Csakhogy akad egy bökkenő: az inkriminált székelyudvarhelyi alkotáson

Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere szerint a világban szétszóródott székelységet jelképezi.

Persze, mondhatják azt, hogy solymári és nagyatádi „hasonmásain”, egészen pontosan a talapzataikon már a „Wass Albert 1908–1998” olvasható, és mindhárom ugyanannak az ifj. Blaskó Jánosnak az alkotása, de azokat 2005-ben, illetve 2007-ben leplezték le, tehát

Szakács-Paál István ráadásul egyenesen azt mondja, papírjuk van arról, hogy a műalkotás nem Wass Albertet ábrázolja, és ezt már 2004-ben is határozottan állította a város akkori polgármestere, Szász Jenő.