Színházi emberek vallanak szakmájukról

Ha valamit »taníthat« a színház a színházkedvelőknek, akkor szerintem ezek a tulajdonságok. Drámaíró próbálkozásaimban talán a kreativitást emelném ki. Szabadon írhatok bárkiről, bármiről, azzal a témával foglalkozhatok, amivel akarok és úgy, ahogyan szeretném. Az alkotás bármilyen formáját önmagunk fejlesztésének tartom” – vallja Moşu Norbert László figurás színművész, drámaíró.

Máthé Annamária színművész így vall: „A színházról, amit ma gondolok, mondok, holnap már nem lesz aktuális. De a mai nap, a gondolataim összemosódnak az érzéseimmel, és gondban vagyok a válasszal. A színház mindent tud az emberről, az emberiségről, s az a kérdés, hogy mi, színházi emberek alárendeljük magunkat ennek a tudásnak, vagy nézőként elfogadjuk, amit a színház megmutat, megsejtet rólunk. Szóval,

„A színház számomra nem csak munka, hanem nyugalom, izgalom, változatosság. A színház nélkül lustábbak és balgák lennénk. Gondolatot ébreszt, felkavar, megnyugtat, szórakoztat... de

– fogalmaz Kolozsi-Borsos Gábor színművész.

A színház egy életforma

Albu István rendező, a Figura Stúdió Színház igazgatója tömören válaszolt kérdésünkre: „Számomra a színház egy életforma. Jelenleg az egyetlen lehetséges életforma. Ennél többet nem tudnék mondani, pedig sokat és sokszor gondolkodtam már erről, de minden más állítás hazugság lenne.”

Kedvtelésből „játszik színházast”, még kérdéses számára, hogy a pályán kíván-e boldogulni felnőttként Kedves-Tamás Hanga, aki a Szín-kron diákszínjátszó-csoportot erősíti. Azt viszont már tudja, hogy színjátszás nélkül szegényesebb lenne élete. „A próbák alatt elgondolkozhatok olyan kérdéseken, amelyek által jobban megismerem a saját belső működésemet. Tudatosabbá válok. Rejtett tulajdonságaimat ismerhetem meg a különböző új szituációkban, illetve azáltal, hogy megpróbálok más fejével gondolkozni, megkeresni azt a személyt magamban, aki szereplője a darabnak. Ez nagy kihívás.”