Szeressétek az öregeket

Az ünnepi köszöntő beszédek sorát Portik Hegyi Kelemen főesperes kezdte egy viccel, majd a közönségnek eszébe juttatta, hogy az idővel érkező szenvedések lehetőséget adnak arra, hogy Istenhez közelebb jussanak. Felkérte, hogy gondoljanak azokra is, akik nem tudtak részt venni az eseményen, mert betegek. Fontos, hogy tudjuk Istenre bízni magunkat és szeretteinket – hangsúlyozta. A közönséggel együtt elimádkozták a Rád bízom magam és az Üdvözlégy Mária imádságokat.

A főesperes után Mezei János polgármesteren volt a sor, hogy köszöntse az egybegyűlteket. Elmondta: fontos, hogy ebben a korban ne csak ezen a napon, hanem máskor is éljenek közösségi életet. Egy szakadék alakult ki a fiatal és az idős generáció közt, amit csökkenteni kellene. Felhívta az idősek figyelmét, hogy keressék a kapcsolatot a fiatalokkal, gyerekeikkel, unokáikkal, meséljenek nekik azokról az élethelyzetekről, amelyeket átéltek a történelem viszontagságai során. „Ha a tapasztalathalmaz átmegy, erősebb lesz a nemzet, kitartóbb a nehéz sorsban” – mondta a polgármester.

A műsor folytatásaként a 96 éves Blénessy Jenő bácsi osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Elmondta: 96 esztendő ragyogása, boldogító öröme és szomorúsága van a háta mögött, egy évszázad Gyergyó múltjából. Visszaemlékezett, hogy régebb, amikor találkoztak, bizalmatlanul néztek körül, hogy nem figyeli-e valaki. „Most már mondhatjuk, szabadon élhetünk, beszélhetünk, nem áll a hátunk mögött gumibotjával a rendőr, senki sem jegyzetel, hogy aztán árthasson nekünk. Mindez nem mese, hanem történelem, amit mindnyájan szabadon vagy börtönben át kellett élnünk. Ezer esztendeje annak, hogy magyarok itt laknak. Fel, fel vitézek a csatára – ismételgették régebb, és mentek csatába a székelyek. Sokan hősi halált haltak, rájuk miért nem emlékeznek?” – kérdezte. „Megfeledkeztünk arról, hogy életüket vitték az orosz harcmezőkre. Továbbadjuk, hogy ne vesszen el a magyar dicsőség a sárguló lapok közt. Nem számítanak a pártok, csak az, hogy mind gyergyói székelyek vagyunk” – hangsúlyozta.

Péter Róbert, a Caritas Családsegítő Szolgálat nevében Kányádi Nyári alma ül a fán című verséből ihletődve, mindenkinek egy olyan almát kívánt, amiért érdemes nyújtózkodnia. S ha kissé elérhetetlennek tűnik az az alma, kérjék az égi szellőt segítségül, hogy lendítse kötényükbe azt.

A köszöntő beszédek után a tizenegyedikes Pócs Beáta Óbecsey István Szeressétek az öregeket című versét szavalta el, ami könnycseppeket csalt az idősek szemébe. Utána Mayer Róbert szintetizátoros kíséretében a tizenegyedikes lány énekelt, akivel a közönség is együtt dalolt. Majd a Székely Góbék – Vitos Imre és Fehér Zoltán – szórakoztató előadása vidította fel az időseket. A két humorista öreg székely bőrébe bújva utánozta a mai fiatalok szokásait, hogyan állnak a munkához. Éles párbeszédeik elnyerték a közönség tetszését, nevetésben nem volt hiány.

Az ünnepi műsor zárómomentumaként a Vaskertes Általános Iskola negyedik osztályos tanulói Györfi Mária Magdolna tanítónő vezetésével zenés-mesés előadásukkal tisztelték meg az időseket. A pletykás asszonyok című népmesét adta elő az egyik negyedikes, majd közösen népdalokat énekeltek székely ruhában. A műsor után a gyerekek egy szál virággal és egy csokoládéval kedveskedtek az időseknek ünnepük alkalmából. Volt sírás és nevetés is, így telt az idei idősek napi ünneplés.