Székelyudvarhelyi migránshisztéria – megszólalnak az érintettek

Csak egy példa: amikor a búcsúvacsorára egy 13 kilós bárányt terveztem levágni nekik, elhárították, mondván, inkább esznek csirkét, vagy hozzak egyévesnél öregebbet, mintsem feláldozzuk ezt a fiatal állatot. Amúgy is,

– fogalmazott Jakab. A társaság Segesváron, Székelyvarságon és a környékbeli erdei utakon motorozott. A házigazda nem tudott velük tartani, mert lábtöréssel fekszik, de mint mondta, máskor mindenhová elkíséri a vendégeket, épp azért, hogy probléma esetén intézkedhessen.

Gyanúsan viselkedtek

„Kedden volt ittlétük utolsó napja, és elmentek bevásárolni, ajándékokat vettek szeretteiknek, mert itt sokkal nagyobb és jobb a választék, mint náluk.

mert idáig azzal jártak, 4–5 taxit béreltek, és mindig nagyvonalúan fizettek. Az eset után a taxisok nem vették fel őket, mondván, hogy csúnyán beszéltek velük, holott ilyen az ő beszédmodoruk, hadarnak és hangosak, olyan, mintha folyton veszekednének. Pedig az egyiknek a térde kiment, alig tudott járni, így meg gyalog kellett a panzióig kibaktatnia” – mondta a túramenedzser.

Elmagyarázták a hatóságnak, hogy repülővel érkeztek, Izrael kiengedte, a román állam meg beengedte őket, tehát legálisan tartózkodnak itt. Végül nem távoztak rossz szájízzel, megajándékoztuk őket, és már kacagták, mi történt velük” – mesélte Jakab, aki szerint „nem szép, hogy eljön ide valaki, és így viselkedünk velük. Számítottam rá, hogy konfliktus lesz, amennyi a szűk látókörű ember errefelé. Arra nem is gondoltam, hogy szóljak előre a rendőrségnek, hogy jön pár sötétebb bőrű idegen, tudjanak róla.”

Jó volna előre jelenteni

László Szabolcs, a helyi rendőrség vezetője szerint nincs erre vonatkozó előírás, vagyis nem kötelesség bejelenteni idegen csoportok érkezését. A mai európai állapotokat figyelembe véve viszont jó néven veszik, hiszen „sokkal egyszerűbb volna lereagálni, ha tudunk róla, és a lakosságnak is megnyugtató válaszokat tudnánk azonnal adni. A lakosoktól is azt kérjük, jelezzék, ha szokatlan jelenséget észlelnek, mert nem tudunk mindenhol jelen lenni.”

korábban írtuk

Tízperces migránsláz Székelyudvarhelyen

Futótűzként terjedt a Facebookon, hogy nyolc-tíz migráns tart nagybevásárlást Székelyudvarhely Bethlen-negyedi bevásárlóközpontjában. Néhány perc alatt aztán kiderült, hogy pánikra nincs ok, csupán színesbőrű külföldi motorosok voltak, akik a városba látogattak.

A szóban forgó eset kapcsán elmondta, a helyi rendőrség jogszerűen járt el: civil bejelentésekre szállt ki, amelyek arra vonatkoztak, hogy biciklisek és nők után szóltak, hangosan beszéltek,

Ráadásul csomagokat cipeltek, amelyekről utólag kiderült, hogy a vásárolt holmival voltak tele, sőt bőröndöket is vettek a célra. Mivel a társaság kétfelé oszlott, és nyolc-, illetve hatfős csoportokba verődve járták az üzleteket, két órába telt megtalálni őket.

„Előítélet nélkül kerestük őket, de mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi európai állapotok aggodalomra adnak okot. Persze lehetett volna bármilyen kirívóan viselkedő csoport is. Miután összeszedtük a szétszóródott társaságot, igazoltattuk őket, és bekísértük az állami rendőrségre, mert ők tudják ellenőrizni az országba lépés dátumát, és hozzáférnek a nemzetközi körözési listához. Minden rendben volt velük, és megértették az intézkedés okát. Ez egy

Semmiféle hatóság nem tudhatja előre, amíg meg nem győződik, hogy kivel van dolga, és nekünk a feltételezhető veszéllyel is számolnunk kell” – nyilatkozta László Szabolcs. Ugyanakkor felvetődött a kérdés, hogy mi lett volna, ha valóban illegálisan érkezett emberekről van szó.

„A román törvények szerint ellenőrzött formában kell őket tartani. Ebben az esetben a mi kötelességünk, hogy értesítsük az állami rendőrséget, nekik van egy migrációs osztályuk. Ez az ő hatáskörük, ők járnak el.”

Végtére is jó hely ez

Személyesen nem volt alkalmunk találkozni a társasággal, mert kedden kora reggel elutaztak a városból a reptérre, de Wili Perezzel, az izraeli közvetítővel telefonon sikerült beszélnünk. „Néha az emberek félnek az idegenektől, a másságtól, az eltérő bőrszíntől. Én éppenséggel fehér vagyok, de ezek a fiúk sötétebb barnák, mert a sivatagban élnek. Együtt szoktunk endurózni, voltunk már együtt Boszniában és Horvátországban is, most meg elhoztam őket ide. Már az elején feltűnt nekik, hogy mindenki utánuk néz, kacagták, hogy csodaszámba mennek. Aztán az incidens után egyesek azt mondták, többet soha nem jönnek ide, mert idegesítette őket, hogy megnézik őket és furcsállják, amiért így öltöznek.

A migránskérdést ismerjük a tévéből, és megértjük az aggodalmat. Én személyesen nem ítélem el az embereket, csak hát zavaró volt, hogy ekkora nyilvánosságot kaptunk. Most már viccesnek találjuk. Sétálva a városban jó helynek tartom, finomak az ételek, és általában mindenki kedves. Én szeretem Székelyudvarhelyt” – foglalta össze az elmúlt három nap benyomásait Wili Perez.