Székely ruhába öltözött a Salamon Ernő Gimnázium

„Európa nem arra kíváncsi, hogyan utánozzuk őket, hanem arra, hogy mit adunk magunkból” – idézte Kodály Zoltánt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium igazgatója a VIII. Hagyományőrző Napok megnyitóján, pénteken. Lakatos Mihály beszédében rávilágított, hogy az idézett gondolat ma, ebben a globalizálódó világban kiemelt fontosságú; értékelnünk kell más nemzetek kultúráját, tanulnunk kell belőle, de lelkünkhöz legközelebb hagyományaink, nagy elődeink példái, történelmi emlékeink állnak.

Ennek jegyében szervezi meg minden évben az iskola – egykori diákja, Tarisznyás Márton néprajzkutató munkássága szellemében – az egyre nagyobb sikernek örvendő hagyományőrző napot.

A pénteki rendezvény alkalmával avatták fel az évszázados iskola első végzős osztályának rekonstruált tablóképét. „Az eredeti tablót a viszontagságos történelmi idők viharai megsemmisítették. Boldogok vagyunk, hogy ennyi esztendő után módunkban áll a történelem botlásait kiküszöbölni, értékeinket újraépíteni” – mondta Lakatos Mihály, aki röviden ismertette a tizenkét egykori diák életpályáját.

„Példaértékűek számunkra ezek az emberek. Tanulhatunk tőlük kitartást, erőt, hitet, hisz őket sem az első, sem a második világháború nem törte meg. Mindig talpra álltak, sikeresek, boldogok tudtak lenni. Ezért büszke rájuk a 100 éves iskola, és ezért helyezzük most vissza régi helyére az 1915-ös tablót” – fogalmazott az igazgató.

A rendezvény nyolcadik kiadásán szinte alig akadt olyan diák, ki ne öltött volna magára népviseletet – ennek hatására az ünnep elmaradhatatlan mozzanata, az iskola előtti téren tartott körtánc szemgyönyörködtető és felemelő pillanatokkal ajándékozta meg nem csak a résztvevő diákokat, tanárokat, de az összesereglett nézőket is.

Akárcsak az eddigi években, egyes osztályközösségek idén is múzeumokat rendeztek be  – a diákok nagyszüleiktől, ismerőseiktől begyűjtött régi tárgyakkal idézték elő őseink életmódját, mutattak be régen használatos tárgyakat. A tizenkét osztálymúzeum mindenike nyújtott látványosságot a régmúltból; parasztszobák hangulatával, guzsalyasokban használt eszközökkel, letűnt korok különböző foglalkozásaival ismerkedhettek meg a látogatók.

A diákok lelkesedésének, ötleteinek az sem szabott határt, hogy az iskola termei nem alkalmasak egy havasi foglalkozás vagy a mezei kaláka bemutatására – két osztályközösség ugyanis az iskola udvarán rendezte be „múzeumát”.

A XI. C-sek által rögtönzött tanyán meglevenedett a pásztorélet – nem csak a felvonultatott vaj, sajtkészítő edények, a dézsa, a küpüllők, a budálék (vízhordó faedény), az ordaleszedő hatalmas fakanál látványa által, a tanya hangulatát a kertben lévő kecske, bárányok, majorságok és a Pici névre hallgató kutya is igazán valóságossá tette. „Szüleink beleegyezésével hoztuk el az állatokat otthonról. Ha nem kaptam volna rá engedélyt, akkor is elhozom” – mondta megkérdezésünkre az egyik diák, miközben éppen az üstben rotyogó pásztorétellel, a danika-leves nevével ismerkedett.

A hagyományőrző nap során a Lánc-lánc-népdallánc elnevezésű egész napos program tulajdonképpen egy népdaléneklő maraton volt, aminek keretében a diákok, diákcsoportok felváltva énekelnek, népdalokat oktattak egymásnak. Tartottak még Legszékelyebb osztály és Településvetélkedőt, barantabemutatót, művészi műsort és táncházat is.