Székelyföld is megszenvedte a maga ’56-át

A kiállítással a a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és az evangélikus-lutheránus egyházközség tiszteleg az 1956-os események előtt.

Vértelen események kegyetlen megtorlása

A magyar szabadságharc természetesen nemcsak nemzetközi porondon kavarta fel az állóvizet, hanem Romániában is, azon belül főként Erdélyben. Itt ugyan nem voltak véres kimenetelű tüntetések, utcai harcok, sőt gyakorlatilag egyetlen puskalövés sem dördült el, ám a Rákosiékéhez képest eleve biztosabb lábakon álló kommunista rendszer az itteni szervezkedéseket, megmozdulásokat, szimpátia-megnyilvánulásokat, egyéni „akciókat” a számára kellemetlenkedők megregulázására, a tömegek megfélemlítésre, gyakorlatilag hatalma további erősítésére használta fel körmönfont módszerekkel.

A marosvásárhelyi Molnár Andrást rendszerellenes röpcédulákat szerkesztett, amelynek terjesztői közül Teleki Erzsébet 15 évet kapott. Veress Sándort csak azért ítélték 20, társait pedig összesen 54 évre, mert 1956-ban Erdőszentgyörgyről barátainak küldött levelekben cáfolni igyekezett a hivatalos propaganda forradalomellenes rágalmait.

Varga László marosvásárhelyi református lelkipásztor életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amiért forradalmi kiáltványokat, röplapokat csempészett át Romániába.

Fodor Pál csíkszeredai út-, vasút- és hídépítő mérnök ugyancsak az 1956-os magyar szabadságharc hatására dolgozta ki a román–magyar lakosságcserére vonatkozó részletes tervét, és készítette el „az erdélyi kérdést” rendezni hivatott térképvázlatát – 1957. július 7-i letartóztatását követően 25 évi fogházbüntetés és teljes vagyonelkobzás lett érte a „jutalma”; egyik társa, a zetelaki Mezei Mózes P. Levente ferences szerzetes 20 évet, a többiek 10–15 évet kaptak.

A már említett, Szoboszlay Aladár nevével fémjelzett, román–magyar konföderációról is álmodozó, főként Székelyföldre támaszkodó csoport 1956-ban előbb augusztus 28-ra, majd október 28-ra időzítette a kommunista rendszer megdöntésének dátumát. Az ügyük kapcsán meghurcolt háromszáz és őrizetbe vett kétszáz személyből tízet halálra, ötöt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, további negyvenkettőt pedig összesen 441 év kényszermunkára és 158 év börtönre; hárman már csak holtan kerültek ki a rácsok mögül, illetve a kényszermunka-táborból.

Lánglelkű ifjúság

A Bolyai Tudományegyetemen szervezkedő, többek között az orosz nyelv és a marxizmus oktatásának korlátozását követelő diákok közül is többen voltak székelyföldi kötődésűek. Az 1956. november 17-én este letartóztatott, később parlamenti képviselői tisztségig jutó Nagy Benedek öt évet töltött rácsok mögött, Kelemen Kálmán, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének Maros megyei elnöke hármat, miután még két évet még kényszerlakhelyen is lehúzott a Bărăganban.

A tanárok közül az árapataki születésű Dávid Gyula későbbi irodalomtörténészt hét évre ítélték a magyar forradalommal való rokonszenvezése miatt, no meg a 1956. november 1-jei kolozsvári Házsongárdi temetői tüntetés megszervezésével is vádolták. Az itt saját versét elszavaló, gyergyószárhegyi Bartis Ferenc 1964-ben szabadult. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetből 21 hallgatót és lekészt tartóztattak le 1958 végén, 1959 elején, köztük a krizbai születésű, 1958-ban Székelyzsomboron lelkészkedő Mózes Árpádot, a romániai magyar evangélikus egyház későbbi püspökét (1992–2004) és az alsófalvi születésű Fülöp G. Dénest, a marosvásárhelyi vártemplom későbbi lelkészét.

Mivel akkoriban a hírek sokkal lassabban terjedtek és leginkább ellenőrzött körülmények közepette, a baróti középiskola négy 16 éves diákja, a csíkszentdomokosi Bíró Benjámin, a bibarcfalvi Józsa Csaba, a nagyajtai Kovács János és Moyses Márton alaposan elkésve, november 9-én indult útnak, hogy a helyszínen, fegyverrel a kézben vegyenek részt a szabadságharcban: a határon csak Bíró és Józsa jutott át, de később őket is

De diákok nemcsak Kolozsváron vagy Barton lelkesedtek a szabadság eszméjéért! Közvetlenül a magyar forradalom hírére jött létre például a brassói Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség és a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Szövetsége. A később sorait lelkészekkel, tanárokkal, szakmunkásokkal erősítő, főként Erdővidéken és a Homoród mentén szervezkedő EMISZ jelentőségét jól szemlélteti, hogy később mintegy ezer embert vegzáltak a vele való kapcsolat miatt, hetvenhetet vettettek rácsok mögé, a legtöbbet (25–25 évet) Orbán László, Opra Benedek, Nyitrainé Deák Berta, Sándor Balázs és Vincze János kapták.

A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban álló ’48-as emlékműnél 1957-ben és 1958-ban koszorúzó Székely Ifjak Társasága tagjai közül kilenc sepsiszentgyörgyi fiatalt küldtek börtönbe, a 18 évet kapó Szalai Attilát

A fenti példák jól érzékeltetik, hogy