Szatyorral hordják a tűzifát a negyedikre

Gázzal főznek, fával fűtenek a tömbházlakók

Az utóbbi években tetemes összegű tartozás halmozódott fel az Orbán Balázs-negyedi 1-es számú lakószövetségnél. Nemes János, a távhőszolgáltató Acatel Kft. vezetője szerint a legnagyobb problémát az jelentette, hogy hosszabb ideig azok maradtak a rendszeren, akik anyagiak miatt nem tudtak saját hőközpontot szereltetni lakásaikba.

450 ezer lejes adósság

A keresztúri távhőszolgáltató ügyvezető igazgatója elmondta: a 450 ezer lejes adósság miatt két éve megszűnt az Orbán Balázs-negyedben a melegvíz-szolgáltatás. „A 2011–2012-es téli idénytől pedig az ottani lakószövetség kérte, hogy ezen a télen ne indítsuk el a fűtést, mivel – az előző évi tapasztalatokból kiindulva – a lakók nagy része tisztában volt azzal, hogy nem fogja tudni fizetni a téli fogyasztást” – magyarázta Nemes János. Sajnos többségük olyan szociálisan hátrányos helyzetű személy, leginkább munkanélküliek, kisnyugdíjasok vagy minimálbérrel rendelkezők, akiknek nem volt miből saját hőközpontot szereltetni lakásaikba. Mivel a fűtésszámlák is magasak voltak, ezeknek a lakosoknak más megoldást kellett találniuk.

Sajátos megoldások

Az Orbán Balázs-negyed 1-es számú lakótársulása 364 lakást számlál, melyből hozzávetőleg 300 család már korábban levált a távfűtéses rendszerről. Szabó Gyöngyvér, a lakótársulás gondnoka elmondta: a megmaradt 60 család a 17 tömbházban elszórva él, lehetetlenné vált, hogy kifizessék az egyre növekvő számlákat. „Tavaly még körülbelül 70 ember igényelte a távfűtést, de a gigakalória drágulásával végérvényesen lemondtak róla” – fejtette ki a gondnok. Három éve, amikor tömegesen kezdtek leválni a rendszerről, Szabó figyelmeztette ezeket a családokat. „Utólag sokan bánják, hogy nem léptek korábban, hiszen azért is voltak magasak a költségek, mert tömbházanként 2–3 családra hárult a hőveszteség kifizetése. Végül tavaly tavasszal jeleztük a szolgáltató felé, hogy nem igényelnek több távfűtést” – emlékezett vissza a gondnok. Mivel ezek a tömbházak a legrégebbiek Keresztúron, majdnem mindegyik lakrészben megvannak még a kémények, így mégsem maradt senki fűtés nélkül. Ki ahogy tud, a módosabbak gázzal, kazánnal, a kevésbé tehetősek fával fűtenek az Orbán Balázs-negyedben.

Füstölgő tömbházkémények

Nem teljesen újkeletű a fával való fűtés ezekben a tömbházakban, ugyanis itt korábban is fával fűtöttek, még a gáz bevezetése előtt lépcsőházanként két kéményen keresztül távozott a füst – tudtuk meg a helyszínen járva Máthé Máriától, aki a J2-es lépcsőház földszintjén lakik. A betegnyugdíjas assony elmondta: mivel a kazánház ettől az évtől leállt, kénytelenek voltak lépni. „Régen csempekályhával oldották meg a fűtést, ezért fáskályhát vásároltunk, ez tűnt a legolcsóbb megoldásnak. Nálunk át kellett vezetni a füstöt a fürdőszobai kéménybe, hiszen a felettünk lakók kivetették a kéményt” – adta tudtunkra az asszony. Korábban a téli hónapokban átlagosan 400 lejes közköltséget fizettek, most csupán 200–250 lejes a havi költségük. A fát a közeli falvakból hozatják, a „brikettet” asztalosműhelyből veszik, és a belső szobában tárolják. „Így tudtuk csak megoldani a fűtést, hiszen nem akarunk megfagyni a télen” – mondta a nyugdíjas asszony, aki azt is elárulta, hogy bizony ők lavórban mosakodnak.

A C tömbház lakója, Hegyi Julánna elpanaszolta, hogy neki 600 lejes nyugdíja van, negyedik emeleti lakásában reggel 10-kor gyújt be a fáskályhába. Egy éve havi 300 lejen felül fizettek a fűtésért, pedig elmondása szerint csak napi egy-két órán keresztül volt meleg a fűtőtest. „Sokan nem fizették ki a számlákat, ezért aztán februárban megtudtam, hogy ezen a télen már egyáltalán nem lesz fűtésünk, így valamilyen megoldást kellett találni” – emlékezett vissza az asszony. Hegyi igazságtalannak érzi a nyugdíjasok helyzetét: „velünk nagyon kitoltak, hiszen a nyugdíjamból nem tudnék egy kazánt felszereltetni, ami legalább 50–60 millió lej, és nekem már kölcsönt sem ad a bank.” A legjobb és leggyorsabb megoldást a kályha beszerelése jelentette a Hegyi család számára is. A tűzifa beszerzéséről érdeklődve megtudtuk, hogy a Nagy-Küküllő mellett, tőlük ötszáz méterre van egy kis istállójuk, ott raktározzák a fát.  „A férjem szekérrel szállítja be faluról, ott felhasítja, onnan pedig két szatyorral hozzuk fel a negyedik emeletre” – magyarázta a nyugdíjas asszony.