Smaranda Enache: mindenkinek van egy voksa, ő dönti el, kinek adja

– Mi volt a kiváltó oka annak, hogy vállalja a megmérettetést?

– Mindig is foglalkoztatott a közjó, az emberi jogok védelme, az interkulturális kapcsolatok, és egyre többen jelezték, hogy az utóbbi években a központi politika nem volt képes megfelelni és teljesíteni az elvárásaikat. Most, az 1989-es forradalom napjainak évfordulóján ismét eszünkbe jut, hogy 20 éve milyen reményekkel vágtunk neki a rendszerváltásnak, de ebből kevés jött létre. Az emberek kiábrándultak a központi politikából, a decentralizációból majdnem semmi nem lett, ezért úgy gondolom, legalább helyi szinten, kisebb mértékben valósítsuk meg azt, amiben hiszünk. Marosvásárhelyiként tapasztaltam, hogy 20 éve kisebb-nagyobb változások vannak ugyan a városban, de igazi jövőképe nincs a településnek. Régebb Székelyföld fővárosa volt, azután a virágok városa, de most nincs, illetve vegyes az identitása, a provinciális kisváros és a térségi nagyváros között mozog, európai szinten nincs jelen, a külkapcsolatai szerények és semmitmondóak. Az elmúlt időszakban nagyon sokat voltam külföldön fórumokon, konferenciákon Európában, Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Románia európai uniós csatlakozásakor helsinki nagykövet voltam, ezért úgy gondolom, a felhalmozott tapasztalatból és szakképzettségből valamit vissza kell adnom Marosvásárhelynek. Ez a szülővárosom, és azt szeretném, hogy gazdag, interkulturális településsé váljon. Ezért vállaltam.

– Fel tudja venni a versenyt a pártok jelöltjeivel?

– Úgy tűnik, hogy az összes párt indít majd jelöltet a polgármesteri tisztségért, de az, hogy én is részt veszek a választáson, arra készteti őket, hogy erős jelölteket állítsanak. Nehéz nőként és függetlenként megbirkózni a pártok gépezeteivel, tisztában vagyok azzal, hogy kemény feladat. Marosvásárhelyen ismernek, tudják, hogy az emberi és kisebbségi jogok, a demokrácia harcosa vagyok, és az emberek érzik, hogy az értéket, a reményt biztosabb személyhez kell fűzni. A pártok ígéretei sokszor hazugságnak bizonyultak, jelöltjeik sok adósságot halmoztak fel a kampány idején, amelyet vissza kellett szolgáltatni a támogató csoportoknak. A független képviselő csak értékeinek, lelkiismeretének tartozik. Jelöltségem nem spontán, a Ligánál sokan kerestek meg, akik nepotizmusra, favoritizmusra, diszkriminációra panaszkodtak, és kértek, hogy induljak a választáson. Más stílusú városkormányzást szeretnék, és indulásom talán másokat is arra ösztönöz, hogy vállaljanak közszerepet. Én is megpróbálkoztam a pártpolitikával, az Emil Constantinescu elnök által vezetett Népi Akció tagja voltam, amely később egyesült a Nemzeti Liberális Párttal, de egyelőre nehéz összeegyeztetni az alakulatok érdekeit a valódi értékekkel.

– Honnan lesz pénze a kampányra?

– Nem vagyok gazdag ember, ezért Obama-stílusban tervezem: bankszámlát nyitok, ahova aki akar, pénzt utalhat, hogy hozzájáruljon a kampányköltségekhez. A pénzek elköltésének módját természetesen nyilvánosságra hozom. Tisztában vagyok azzal, hogy a lakosságnak sincs pénze, de 2011 az Unióban az önkéntesség éve, ezért számítok különböző csoportok támogatására is. Ezenkívül ellátogatok intézményekhez, a lakónegyedekben polgári fórumokat tartunk. Civil társadalmi kampányt tervezek, amely olcsó és átlátható, hiszen a pénzen és pártokon túl létezik a polgárok hatalma: mindenkinek van egy voksa, ő dönti el, kinek adja.

– Egyszer már belevágott...

– Igen, 2004-ben Kolozsváron indultam, olyan ellenfelekkel, mint Ioan Rus, Gheorghe Funar, Emil Boc, ráadásul nem voltam helybéli. 300 eurós kampánnyal a voksok 0,8%-át szereztem meg. Akkor a sajtó elzárkózott tőlem, alig kaptam nyilvánosságot. Marosvásárhelyen sokan ismernek, és ha a lakosság akarja, hogy megnyerjem, akkor megnyerem. De ha veszítek, akkor is nyeresége lesz a városnak, mert a programom követi a Bernády-vonalat, a lakossággal közösen akarom építeni, fejleszteni a települést, ezt a programot majd bárki felhasználhatja.

– Nem volt túl korai bejelenteni az indulását?

– Nem, mert nincs pénzem, ezért időre van szükségem, hogy minél több marosvásárhelyivel párbeszédet folytathassak. Ez most egy státus is, hiszen másképp állnak velem szóba az emberek, a civil, az állami és a privát szféra. A programom összeállításához is időre van szükségem, mert annak a lakosság akaratát, gondjait kell reflektálnia, ezeket pedig meg kell kérdezni. Mögöttem csak jóindulat, bátorítás és baráti kapcsolataim állnak. Továbbá ezzel időt adtam a politikusoknak, hogy ha valaki támogatni akar, akkor ezt eldönthesse. Az emberek az elmúlt 20 évben megszokták, hogy a pártpolitikusokat borítékkal meg lehet győzni, de én azt várom el, hogy a beruházás, építkezés, fejlesztés úgy valósuljon meg, hogy elsősorban a közösség számára legyen kedvező.