Rendhagyó alkotások a gyergyói Réz lámpásban

Fotó: Balázs Katalin

A férj tűzzománcalkotásait hozta, a feleség saját készítésű ikonjait. Mindketten neves képzőművészszülőktől származnak, egyaránt fontos számukra a múlt jelenben tartása, és ezek a közös vonások annyira szilárd alapot biztosítanak, hogy eltörpül a nemzetiségi különbség, nem számít, hogy egyikük orosz, másikuk pedig magyar. Vdovkina Anastasia és Egri András, feleség és férj Korok találkozása című kiállítása még két hétig megtekinthető a gyergyószentmiklósi Réz lámpás kávéházban.

Balázs Katalin

2018. május 25., 14:252018. május 25., 14:25

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A keddi tűzzománc-kiállításmegnyitón Márton László méltató szavaiból kiderült, Vdovkina Anastasia, 1972-ben Moszkvában született képzőművész, 1993 óta foglalkozik elkötelezetten zománcművészettel.

„Mestere édesapja Vdovkin Nikolai, a zománcozás nagymestere. Kortárs alkotásaiban különböző anyagok használatával (fémek, zománc, fa, pamut) jól érzékelhető, térhatású harmóniára törekszik. A megszülető viszonylatokon, kapcsolatokon keresztül próbának veti alá, és egyben bizonyítja meggyőződését a múlt és a jelen közti erős kapcsolat létezéséről. Az ikonok világával is foglalkozik. A régi ikonok hagyományainak megtartására törekszik, de egyben megpróbál olyan térhatású és zománcos technikát találni, mellyel kifejezhetővé válik az ikonok legmélyebb jelentése.”

Fotó: Balázs Katalin

Egri András kolozsvári festőművész 1971-ben született, festészet szakon szerzett oklevelet. Édesanyja, Nagy Enikő festőművész irányításával kezdett tűzzománccal foglalkozni 1995-ben, de alkot festőművészként, foglalkozik ólomüvegablak-tervezéssel és restaurálással is. „Munkái a valós és absztrakt határán egy sajátos, múltban gyökerező szimbólumrendszerrel próbálják kifejezni a mai modern és gyorsan változó világunk összefüggéseit, a mai ember vívódásait, küzdelmét, magányát és esetleges győzelmét. Egri András szerint a teendő a múltunk megismerése, megismertetése és átmentése a következő generáció számára, ars poeticája pedig így szól: meg kell próbálni a lehetetlent, és kiderül, hogy arra van megoldás.”

A házaspár elmondta, egy magyarországi képzőművészeti alkotótáborban ismerkedtek meg, majd terveztek közös jövőt. Érdeklődésük azonos, és ez a legfontosabb: „mindketten saját múltunkból merítünk, ő az orosz népművészetből, én a magyarból, és mindenki a maga módján próbálja ezt átültetni modern megfogalmazásba. Egy műhelyben dolgozunk, de mindenki halad a saját útján. Sok éve állítunk ki együtt, munkáink kiegészítik egymást” – nyilatkozta lapunknak Egri András, aki nejével együtt úgy tartja, nem egyes elemek vannak a múltban, amelyek fontosak lehetnek a jelenben, hanem a múlt minden eleme fontos, mert kapcsolódik a létünkhöz. Ebbe beleértendő a népművészet, a népzene, de a család fogalma is. Ezt szeretnék a maguk módján átmenteni, másként megfogalmazva, mert a modern világnak így válik közérthetővé.

A múlt egy kincsesbánya, lesznek tehát további inspirációk és alkotások is,

ez volt kivehető az alkotóházaspár szavaiból. Az eddigi műveikből Gyergyószentmiklósra hozott válogatás egyes darabjai szimbolikus áron megvásárolhatóak, és még legalább két hétig megtekinthetőek a Réz lámpás kávéházban.