Örömkönnyfakasztó koncertet tartottak a Salamon Ernő gimnazistái

Fél évszázad a grundon

Vissza a két X-edik századba, emberkék! – szólt a felhívás, és az éppen véget ért tanévben verbuválódott együttes repített ismerős dallamokon, igényes muzsikák világába az 1950-es évektől közelítve meg a jelent, korszakokat és generációkat kötve össze.

Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?; Engem nem lehet elfelejteni; Nem leszek sohasem a játékszered; Ha legközelebb látlak; Volt egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán; Meghalok, hogyha rám nézel; Acélváros; Miskolc mindig várni fog; Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, Kétszázhúsz felett észre sem veszed; Szállj, szállj, szállj fel magasra; Zene nélkül mit érek én? – csendültek fel a jól ismert dalok, vadonatújakkal elegyítve. Gál Viola és Péter Gellért díjnyertes szerzeményét, az Elveszve a részletekben című dalt Gál Viola gitározta és énekelte, Mihálydeák Imola – aki Orbán János Dénes Szárnyas idő Árbócomra szállt versét zenésítette meg az Őszi szavalóversenyre – szintén nagy tapsot érdemelt.

„Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért? A Grund mi vagyunk” – hangzott el ráadásként, és a gyergyószékiek értik, milyen hatása lehetett az előadásnak, ha azt írjuk: 

Az utókor azonban jó, ha számon tartja, a Salamon Ernő Gimnázium kórusa mellett a legeslegelső fellépésen, június 14-én énekelt Balázs Helga, Kedves-Tamás Hanga, Opra Júlia, Benő Szilveszter, Kopacz Márk, Sólyom Zoltán. Vonóshangszeren játszott: Cotet Bakos Dorottya, György Dorottya, Portik Órás Mátyás, Csergő Zsófia. A fúvósok sorában Csegedi Gellért, Magyari Sáska Attila, Fodor Máté, Szőcs Márton Balázs állt, Ambrus Nándor gitáron, Huszár Dávid basszusgitáron játszott, zongorázott Elekes Péter és Köllő Zsolt, aki néha szaxofonra váltott, a doboknál pedig Péter Gellért muzsikált. Zenekarvezető: Korpos Szabolcs.