Olténiai községben tanultak románul a csíkszentimrei gyerekek

A népszerű projekt folytatására azonban sokáig nem volt mód, ám Tánczos Viktória az idei tanévben úgy döntött, feléleszti a programot, így

Leu község Craiovától 20 kilométerre van, és az ottani tanárnő azért is fogadta nagyon jól az ötletet, mert korábban Csomafalvára volt kihelyezve. Amikor jött a rendszerváltás, és haza kellett mennie, de elmondása szerint nagyon szerette Hargita megyében, és örült a lehetőségnek, hogy újra idelátogathat a diákjaival. A román település kiválasztása mellett

Persze azért mondtam, hogy mindenki hozzon telefont magával, amit elég sokszor igénybe is vettek, amikor szükségük volt rá. Felhívták a szülőket, akik beszéltek az ottani szülőkkel, és segítettek a gyerekeknek a kommunikációban. Ezenkívül

– elevenítette fel a kezdeti nehézségeket Tánczos Viktória, aki jelenleg az ötödikesek osztályfőnöke.

Mindenbe belekóstolhattak

Mielőtt elindultak, arra kérték a tanárnőt a gyerekek, hogy írjanak le közösen románul olyan hasznos mondatokat, mint például: éhes vagyok, szomjas vagyok, hol van a vécé? „A helyi közbirtokosság biztosította az üzemanyag árát, és az egyik ötödikes tanuló édesapja buszsofőr, szóval szerencsére könnyen meg tudtuk oldani az utazást. Az első egy kisebb állatkertbe látogattunk, és tricikliket béreltünk. Ez nagy élmény volt a gyerekeknek, mindenkinek nagyon tetszett. Hazafele aztán egyezkedni kezdtek a diákjaim a buszban, hogy délután találkozzanak az ottani gyerekekkel, de úgy, hogy én ne menjek. Kellett írjak egy sms-t románul, hogy tudják elküldeni a háziaknak, amiben az állt, hogy a focipályánál lesz a találka. El is mentek, játszottak, fociztak, s könnyen megértették egymást, mivel elmondásuk szerint a foci mindenhol egyforma, ugyanazok a szabályok, így nem adódtak nehézségek a pályán. Másnap családi program volt, mindenkit máshová vittek az ottani szülők: egyeseket Craiovába, másokat miccsezni. Egy másik napon az egy-négy osztályosok népviseletbe öltözött előadást tartottak számunkra. Hagyományos olténiai ételekkel kínáltak, tehát arra törekedtek, hogy a pár nap alatt mindenbe belekóstolhassunk egy kicsit” – mesélte a tanárnő.

Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak majd otthon elmesélni, miután megtapasztalják, hogy itt mindenki magyarul beszél. Az ottani gyerekek egyébként nagyon zajosak, borzasztó gyorsan és hangosan beszélnek. Ráadásul a perfect simplu igeidőt használják, tehát úgy beszélnek, hogy »văzuși«, »mersei«, satöbbi, ezért még nehezebben értették meg őket a szentimreiek. Igyekeztek nem így beszélni, amíg mi ott vagyunk, de persze ezen nehéz változtatni, ha egyszer így szokja meg az ember. Minden tanár dicsérte a mieinket, hogy milyen csendesek és fegyelmezettek” – emelte ki Tánczos Viktória.

Hasznos tanulságok

A gyerekek a mutogatáson és a telefonos segítségkérésen túl nagyon sokat használták a Google fordítót is:

Nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki a pár nap alatt, hiszen egyesek meg is könnyezték az elválás pillanatát. „Miután hazajöttünk, ketten mondták azt, hogy nem mennének vissza, a többiek azonban nagyon élvezték. Az elején még a »nagylegények« is megszeppentek, és azt vettem észre, hogy a nagyobbak könnyebben feltalálták magukat, mint az ötödikesek. Elmondásuk szerint tanulságként azt vonták le, hogy jó lenne megtanulni románul, mert nagyon kellemetlen az, amikor nem tudod megértetni magad, vagy érted, amit mondanak, de nem tudsz válaszolni.

Sokan úgy jönnek el otthonról, hogy én nem tanulok meg románul, mert magyar az anyanyelvem. Értem én ezt a magyarkodást, nincs is vele baj, csak nem kell túlzásba vinni. Csak ők veszítenek abból, ha nem tanulnak meg románul” – vonta le az út tanulságát a tanárnő.

Egymást tanították

A gyerekekben valóban mély nyomot hagyott a látogatás, és bár az elején megszeppentek, pénteki beszélgetésünk végére már egymás szavába vágva meséltek tapasztalataikról. „A kommunikáció leginkább Google-fordítóval ment, vagy a szüleim segítségével. Rajzoltunk, mutogattunk, de a végére belejöttünk. Azóta is tartom a kapcsolatot azzal a családdal, akinél voltam, és nyáron ide fognak látogatni. Megtanítottunk nekik egy pár magyar szót, mint például a szia és mit csinálsz, ezért a végére az egész iskolában mindenki azt kérdezte a másiktól, hogy mit csinálsz?

Tanulságos volt, mert mindegyikünk megtanult néhány szót, és már ezért megérte”

– emelte ki az ötödikes Kristó Antónia, akiről a kiránduláson egyébként hamar kiderült, hogy szép hangja van, ezért szinte minden tanóra előtt énekelnie kellett.

Szerintem a mi diákjainknak is különleges lesz Hargita megyébe látogatni. A gyerekek már nagyon izgatottak, mivel nem tudják, mire számítsanak, nem voltak korábban ilyen helyzetben. A kommunikációs nehézségekkel kapcsolatban is inkább kíváncsiak, és bár vannak félelmek, főleg a kisebbeknél, remélem, hogy minden rendben lesz” – tette hozzá a tanárnő.