Minőségi változtatásokat eszközölnének a székelyudvarhelyi színháznál a magyar állami támogatásból

„Ennek következtében például Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós támogatása messze elmarad a többi öt erdélyi városétól, ám számunkra mégis nagyon jól jön ez a segítség, ami nélkül biztosan megszorításokra kényszerült volna a fenntartó önkormányzat” – mondta el lapunknak Nagy Pál színházigazgató, arra utalva, hogy a közigazgatási törvények módosítása miatt jelentősen megnőtt az önkormányzatok kiadása az alárendelt intézmények felé is.

– fogalmazott Nagy Pál.

Van mire költeni a pénzt

Jóllehet két évre, azaz két színházi évadra szól a támogatás, a terv az, hogy olyan beruházásokat, fejlesztéseket végezzenek el, amelyek hasznosságát még akkor is érezheti az intézmény, ha esetleg a jövőben nem lesz több magyarországi segítsége.

– ecsetelte az intézményvezető.

„Ugyanakkor idei zsúfolt őszi programunk kiadásainál is számolok e támogatással. Ezeknek a kiadásoknak magasabb színvonalat, előrelépést kell majd jelenteniük” – szögezte le az igazgató.

Thália új köntösben

A színpadtechnikai átalakításokat megelőzve azonban már zajlik az arculatváltás az intézménynél: a színház megalapításának huszadik évfordulójához közeledve szükségesnek és alkalmasnak tűnt a pillanat több látványvilági változásra. „De fontosnak tartom a munkatársak szellemi, lelki hozzáállását is a színházcsináláshoz, új gondolatokat, érzéseket szeretnénk ébreszteni.

Fontosnak tartom, hogy tartalmasabbá tegyük a színház mint közösségi tér szlogenünket. Tehát arculatváltás várható, ami reményeink szerint nézőink számára is kellemes és hasznos külső-belső megújulást fog jelenteni” – tudtuk meg.

„Eléggé megterhelő ősznek nézünk elébe, hisz szeptemberben rendezzük a tizedik dráMA-t, októberben első ízben leszünk házigazdái a kilencedik interetnikai színházi fesztiválnak (IFESZT), majd novemberben jön a huszadik születésnap” – vázolta Nagy Pál.

Bátorság a változtatáshoz

Egyébként nemrég elkészült Székelyudvarhely kulturális stratégiája is, mely részletesen tárgyalja a Művelődési Ház helyzetét, amelyen jelenleg négy intézmény (a színház mellett az Udvarhely Néptáncműhely, a Művelődési Ház és a Székelyföldi Filharmónia) osztozik. A tanulmány készítőinek javaslata, hogy a hatékonyság érdekében ezt a helyzetet fel kell oldani, illetve hogy az épület adminisztrálását arra az intézményre kell átruházni, amely leginkább kihasználja az ingatlant. Nagy Pál ezzel szemben nem feltétlenül az ügykezelés felvállalásában látja a megoldást, szerinte ugyanis a lényeg az: „amennyiben elfogadjuk, hogy a kultúra legfontosabb intézménye mindenhol a színház, úgy a színjátszáshoz szükséges megfelelő vagy – miért ne? – kiváló feltételeket biztosíthassa az épület”. Ezért az lenne a normális, tette hozzá, hogy a nagyszínpad programostól, műszakostól a színház kezében legyen.

– fejtette ki. Megjegyezte ugyanakkor: „a belső igény és a szándék is megvan a jobbításra, most már csupán a városvezetésnek kell meghatároznia Székelyudvarhely középtávú művelődési céljait, az oda vezető utat, s akkor kiderül, hogy mennyire tudjuk egy irányba húzni a kultúra ekhós szekerét”.

Mennyiség helyett minőség

„Ezt az állapotot, ami jóformán az összes kulturális intézményünkre érvényes, vagyis a folyamatos kínlódást a középszerűségtől való eltávolodás érdekében meg kell szüntetni, és

– hangsúlyozta az intézményvezető, majd zárásként hozzátette: a változtatáshoz elképzelés, a kivitelezéshez stratégia és bátorság kell, ebben pedig a színház biztos partner tud lenni.