Mindig fontos volt Sepsiszentgyörgyön, hogy jó szakembereket küldjenek a közigazgatásba

A húsz év alatt nagy volt a fluktuáció, 2002-ben iratkoztak be a legkevesebben, aztán növekedett a hallgatók száma, majd 2011 óta újra csökken, jelenleg 45-en tanulnak a kihelyezett tagozaton. Az átmenési arány húszéves átlaga 54,4 százalék, de ez is ingadozó, például 1998-ban csak 23 százalékos volt. Cziprián-Kovács Loránd elmondta, minderre nincs magyarázat, ám tapasztalataik szerint a román csoportok komolyabban veszik a tanulást, ennek egyik oka az lehet, hogy a román hallgatók átlagéletkora 36-37 év, míg a magyar tagozaton 29 év.

Călin Hințea a kar dékánja felidézte, hogy sokat változott a tartalom,

Călin Hințea ugyanakkor úgy látja, van remény, hiszen most jött el a kis-, és közepes városok „ideje”, mert a nagyvárosok, melyek eddig elszívták a képzett fiatalokat, most túlnépesedtek.

– részletezte a dékán. Szerinte, a rosszul fizetett szalagmunkák már nem jelentenek megoldást, ezek az alkalmazottak nem tudnak visszafektetni a közösségbe, „ez a legrosszabb fejlesztési stratégia”. A szolgáltatók most sok olyan egyetemet végzett fiatalt keresnek, akik beszélnek egy idegen nyelvet, ezért egy egyetem aranybánya lehet egy közösségnek.

A dékán bejelentette, hogy

Hozzátette, az egyetem nem csak válaszol a piac igényeire, hanem alakítja is azt, a közpolitikai elemzések fontosságára irányítva a figyelmet. Hiába dönti el egy polgármester, hogy stadiont épített, ha az elemzés során kiderül, inkább bicikliutakra, vagy parkosításra lenne szükség – szögezte le.

Az alpolgármester is optimista a kihelyezett tagozat jövőjét illetően, szerinte a családoknak megterhelő anyagilag, hogy Kolozsvárra küldjék a gyerekeiket egyetemre, ezért jó alternatíva, ha Sepsiszentgyörgyön folytathatják a tanulmányaikat. Călin Hințea leszögezte, minden köztisztviselő gondja, hogy az elmélet és a gyakorlat gyakran különbözik, ezért nem az a fontos, hogy kívülről tudják a törvényeket, hanem inkább tudjanak szintetizálni, kezdeményezzenek. Cziprián-Kovács Loránd pedig arra biztatja a hallgatókat, hogy