Mi búcsúzunk és…

A szószéki szolgálatot Antal Géza farcádi lelkész végezte, akinek fia is ballagott. Alapigéül János evangéliumát választotta: a szőlőtő és a szőlővesszők példázatával érzékeltette a nap üzenetét. „Szüret van az Úr szőlősében”. A diákévek alatt a tanárok, lelkészek neveltek, alakítottak - az Isten iránti szeretetre is. A „szőlőtő”, amiből mindez fakad, az iskola,  szentírási értelemben pedig az Úr, Jézus Krisztus. A szőlősnek ki a mívese? – kérdezte az igehirdető. – Jézusi szavakkal: gyökere az Atyában van.  A szőlőtők feladata, hogy oltás után termést hozzanak.   Krisztusba oltott életükkel az iskola ezt tette.

Bekő István iskolalelkész az ünnepről szólva nyomatékosította: a templomban kezdődött, hogy az Úristenre bízzák magukat és „Tőle várunk segítséget”. A nagy gyülekezettel együtt mondunk hálát, és mindhárom, az iskolában tanító felekezet lelkipásztorával.

Antal Zoltán, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese az égő csipkebokorból szóló kérdésre a Mózes válaszát kínálta útravaló igéül: „Itt vagyok, Uram!”

„Az iskola számon tart, a város visszavár”

Bunta Levente polgármester Paulo Coelhot idézte: „Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél”.  Az útra indulóknak azt kívánta, kísérje el a jól végzett munka öröme.
Betegsége miatt Tőkés Zsolt igazgató ünnepköszöntőjét Bekő István olvasta fel. A változó tanügyi törvények között próbálták a biztonságot megteremteni. Diákjaik részéről pedig lépten-nyomon megérezték: „Mi egy család tagjai vagyunk”. Ezek a megtapasztalások biztatnak – vallotta meg  „a négy évre ránk bízott emberiségdarabnak”.

Az iskola kórusa, Deák Szidónia vezényletével, három dallal köszönt el a végzősöktől. Majd Sima Zsolt a XI. osztályosok nevében mondott búcsút az elmenőknek. Az utak és ösvény példázattal kívánva: „fogadd el az utat”.  Utána a szintén XI. osztályos Máthé Mónika Reményik Sándor Akarom című versét tolmácsolta.

Fancsali Barna a végzősök nevében fogalmazott búcsúgondolatokat - hol mosolyogtató, hol megható volt szava. Arra buzdított: ha valakinek még nem mondták el, hogy a legjobban szerették, még van alkalmuk elmondani. Ha még bocsánatot kérnek valamiért, van alkalom. „De ha az előtted ülő lánynak még nem mondtad, hogy szerelmes vagy belé – arra már…” Mert a búcsú „nem álom, ez valóság”. Megköszönte a szülőknek, tanároknak az útravalót. Majd Pálfi Andrea mondta el a Ballagásra című költeményt.

Simó Annamária, aki öt évvel ezelőtt végzett, gitárral kísért dalokkal örvendeztette meg a ballagókat és a gyülekezetet. Demény Gábor a Megyei Tanács díját Pálfi Andreának nyújtotta át, és a költővel üzent minden végzősnek: „Előtted az út előtted a pálya”. A legjobb tanulmányi eredményt elért tizenkettedikes, Székely Erika Klementina a Baczkamadarasi Kis Gergely díjat kapta, a belvárosi egyházközség nőszövetségének díját Madaras Mihály, az Egy mosoly az életért díjat pedig Téglás Hedviga vette át. A Farkas András alapította díjat a legjobb informatikus Mihály Levente érdemelte ki.

Az ősi kollégiumi hagyomány szerint, az ünnepélyes zászlóátadás során a végzősök szalagot kötöttek rá, a tizenegyedikesek viszont ígéretet tettek, hogy megőrzik, és jövőre ugyanígy átadják a zászlót.
Az iskolalelkész az ároni áldás szavaival bocsátotta útjukra - a zászló vezette és a csengő hangja kísérte a ballagókat a templomból az oktatási intézmény udvarára, ahol a hozzátartozók tolmácsolták jókívánságaikat.