Megkereszteljük a gyereket, vagy csak nevet adjunk neki?

Ez a jelenség nem újszerű, legalábbis nyugaton, felénk azonban rácsodálkonzak azokra a szülőkre, akik nem keresztelik, csak elnevezik gyerekeiket. Pedig Háromszéken is van olyan család, akik bár vallásos neveltetést kaptak és átestek a keresztségen, gyereküket nem kívánják az egyházi szertartás szerint elnevezni, csupán beiratják az anyakönyvvezetőnél, majd névadó ünnepséget rendeznek.

A. Réka és férje első gyereküket várják, és már előre tudják, a kislány valószínűleg nem lesz egyházi szertartás szerint megkeresztelve. A szülők egyike katolikus, másik református, és úgy vélik, mivel nem élnek hitéletet, nem érdemes, sőt nem is érdekes a keresztség. „Nálunk csak egy formális névadó ünnepség jöhet szóba, ahol rokonok, barátok, családtagok és ismerősök megismerkedhetnek a babával, aki majd felnőttként eldöntheti vallásosan él-e vagy sem. Számomra elrettentő az, hogy akaratán kívül kereszténnyé teszik, hiszen nem az én tisztem eldönteni, hogy ő milyen vallású szeretne lenni, illetve vallásos lesz-e egyáltalán” – mondja A. Réka.

A vélemények ellentmondásosak, D. Szidónia szerint, aki nincs megkeresztelve, az pogány és nehezen boldogul majd gyerekként, de felnőttként is. „Számos akadály gördül az elé, aki nem vette fel a keresztséget, hiszen már az iskolában folyik hitoktatás, ahol a többiek rossz szemmel néznék. Véleményem szerint gondolja meg minden szülő, hogy mit tesz, hiszen a következmények kegyetlenek lehetnek a gyerekre nézve” – véli Szidónia.

Olyan házaspár is akad, akik bár nem vallásosak, de megőrzik a hagyományokat, ezért megkeresztelték a gyereküket. Gy. András és Erika úgy gondolják, megkeresztelkedni, keresztnevet adni egy gyereknek szép dolog, és egy puszta névadást borzasztónak tartanának, hiszen a környezetükben a keresztelő egy előírt szokás. „Nálunk kötelező a keresztelő, amolyan családi hagyomány, sok keresztszülővel. Ez egy olyan bevett szokás szerintem, melyet nem lehet megváltoztatni, szertartás nélkül a névadás olyan, mintha karácsonykor nem vennénk fát és nem ennénk bejglit” – mondta el véleményét az édesanya.

Az egyházak álláspontja egyértelmű: bűnt követ el az a szülő, aki nem kereszteli meg gyerekét, hiszen a keresztség szentsége által megtisztulnak az eredendő bűntől. „A megkeresztelt élete nem befejezett állapot, hanem indulás, növekedés. A keresztség első és alapvető szentség. Isten országát csak az nyerheti el, aki vízből és szentlélekből újjászületik. A keresztség meghívás az isteni életre. Istentől kapott kegyelmi ajándék, amelyre a meghívottnak hittel kell válaszolnia. Isten eltörölhetetlen pecséttel lefoglalja agának a megkeresztelt lelkét” –  vallja az egyik sepsiszentgyörgyi katolikus plébánia papja. Az egyházak, főként a katolikusok ellenkeznek a névadó ünnepség ellen, melynek szerintük nincs lelki töltete, az csak egy alkalom az evés-ivásra, de a gyereknek semmi haszna belőle. A sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián márciusban mindössze két gyereket kereszteltek, két kislányt.

A vélemények tehát megoszlanak, de az tény, hogy sokan csak formálisan keresztelik meg gyereküket, és bár szeretnének, de nem mernek kilépni a berögződött szokásrendszerből. Mások megvallják elveiket és nevet adnak a gyereküknek, vallásos jelleg nélkül. Hogy mi a legmegfelelőbb azt nehéz eldönteni, de a nevét egy életen át viseli az ember.