Megismerni, értékelni, megvédeni a természetet

Ezért minden tőle telhetőt megtesz védelme érdekében.

Az elmúlt 25 évben közel ezernégyszáz pályázatot finanszíroztak, mintegy 120 millió lej értékben. Az általuk támogatott projektek nagyrésze természetvédelmi – madár-, emlős- vagy élőhelyvédelmi – vonatkozású, több szervezet az alapítvánnyal, ennek támogatásával nőtt fel, az általuk biztosított 1000–250 000 euró értékű pályázatokkal. Emellett az ország hét ökoturisztikai desztinációjának – Öko-Máramaros, Dorna vidéke, Bölényország, Tusnád és környéke, Hátszeg-Retyezát, Királyerdő, Szászvidék – fejlesztésében is jelentős eredményeket értek el:

Másnak is meg kell mutatni

A környezetvédelemhez való kötődés, és az abban való munkának köszönhetően a projektek lelátogatása közben eljutott az ország legtöbb védett területére. Nyitott szemmel járt, és mindig lenyűgözte a természet szépsége, úgy érezte, hogy nem elég, hogy csak ő látja, hanem másnak is szeretné megmutatni azt.

„Mivel hiszem, hogy a meglátás nagy kincs, de láttatni valamit még nagyobb, körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt késztetést kezdtem érezni arra, hogy népszerűsítsem ezt a felbecsülhetetlen értékű természeti örökséget azzal a céllal, hogy mások is jobban megismerhessék és megérthessék az élővilág szépségét és sokszínűségét.

– tájékoztatott.

S mivel, ahogy említette, ezeket nemcsak látni, hanem láttatni is akarja, ezért nem elégedett meg azzal az évek alatt, hogy csak kattint egyet-egyet, hanem igyekezett fejleszteni fotós tudását, hogy minél szebb, értékesebb képeket tudjon készíteni. Így vált az évek során az amatőr fényképész elismert természetfotóssá.

Versenyek díjazottja

Az elmúlt években több fotós versenyen is díjazták munkáit, kérésünkre kiemelte azt a kettőt, amelyek a legtöbbet jelentik számára.

Országos szinten pedig a Retyezát Nemzeti Park a szívéhez legközelebb álló, de azzal vetekszik a Duna-delta – avatott be a fotós, aki járt már Új-Zélandon, Ausztráliában, Amerikában, a Feröer-szigeteken és még sorolhatnánk. Nem csoda, hogy az elmúlt 15 év alatt mintegy egymillió válogatott fotó gyűlt össze portfoliójában.

Csodás Hargita

Mint Potozky László elárulta, sokáig meg sem fordult a fejében, hogy fotóalbumot készítsen, nem amiatt, mert nem lett volna hozzá elég fényképe, hanem mert nem állt össze a fejében, hogy milyen koncepció szerint, hány fényképpel, milyen méretben lenne érdemes nekifogni.

De nem bánta, mert a plusz 13 hónapban több bakancslistás fajt sikerült lencsevégre kapnia, amelyek ezáltal bekerülhettek az albumba – az eredetileg tervezett könyvanyag 30-40 százalékát cserélte ki végül.

Azt követően 24, emlősöket ábrázoló felvétel, 18 rovarfotó és 24 védett virágos fénykép is helyet kapott az albumban, végezetül pedig három díjazott fényképéről is közöl pár információt. Az album célközönsége minden természetet szerető személy, így nem véletlen az sem, hogy háromnyelvű (magyar, román, angol) kiadványt állított össze. Szerette volna ugyanis, hogy

– részletezte az album összeállítója.

Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire változatos élővilágunk van, mennyire változatos tájaink vannak, mindenféle különlegességgel – mint például a tőzegláp vagy a Szent Anna-tó. Ez a legnagyobb erőssége szerintem Hargita megyének” – fejtegette Potozky László. Hozzátette: a Duna-delta pedig egy olyan kincs, amely bármely világrésszel versenyezhet, ameddig megmarad és ügyelünk rá.

Sajnos nem mindig csak a szépet látja a természetben, és néha a csúnyát is lefotózza, de nem mindig, mert a fotók feldolgozásakor újra előjön a helyszínen tapasztalt rossz érzése. De az albumban nem tudott elmenni egy ilyen élmény mellett,

Az alapítvány kezdeti éveiben több szemétszedési akciót is támogattak, de mivel a szemét rendszerint „újratermelődött” a megtisztított területeken, az utóbbi években megfogadták, hogy akkor támogatnak hasonló kezdeményezéseket, ha az illetékes hatóságok is betartatják a jogszabályi előírásokat, ha szükséges, rendszeresen bírságolnak – avatott be az igazgató. Megjegyezte, ennek ellenére ő maga továbbra is jelenti, ha illegális szemétlerakót lát, tarlótüzet észlel, és ha szükséges, a nyilvánosság erejét is felhasználja fotóival. Bátorít mindenkit, hogy cselekedjen hasonlóan, mert ha mindenki szemet huny, nem lehet változást elérni.

Az amerikai példa

Azt is megtudtuk a környezetvédőtől, hogy nem lehetetlen a változás, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban évtizedekkel ezelőtt nagyon-nagy problémát jelentett a szemét, a folyóvizek szennyezettsége. Mostanra azonban a legtöbb esetben példaértékű a természetes területek hulladékmentessége, illetve a folyóvizek állapota. Oregon és Washington például nagyon zöld államoknak számítanak.

A bírság csak annak szól, aki szemetel, tehát nem élik meg folytonos fenyegetésnek az ottaniak. Amerikában a természetben egy jól betartott szabály van, amivel bementél, azzal jössz ki, semmit nem hagysz ott. Emiatt természetvédelmi területeken még szemetesek sem találhatók, mert nem hagyja senki bent a hulladékot. A bejáratoknál van kihelyezett tároló, de oda sem mindenki dobja el a szemetét, inkább hazaviszik – sorolta a természetjáró, hogy milyen egyszerű dolgokon múlhat környezetünk tisztán tartása.

Emellett a környezetvédelmi őrségnek, a környezetvédelmi ügynökségnek, a rendőrségnek még erőteljesebben kellene alkalmaznia a törvények életbeültetésében előírt szerepüket, hogy eredményt, reális változásokat hozzon – emelte ki a szakember. Potozky László úgy gondolja, hogy ha valakit két alkalommal megbírságolnak, akkor harmadszor talán meggondolja, hogy eldobja-e a szemetét.

A további terveiről kérdezve az alapítványigazgató elmondta, szeretné a következő években is legalább ezen a működési szinten tartani az alapítványt.

Fotósként szeretné lencsevégre kapni a bakancslistás fajokat – mint a hiúz, az uhu –, emellett egy újabb kiadványon is gondolkodik, amelyben egy rókacsalád történetén keresztül ismertetné meg a természetet, vadvilágot a 6-11 éves korosztállyal. A legnagyobb nehézséget az jelenti ebben a számára, hogy megtalálja a megfelelő nyelvezetet a gyerekekhez, illetve az arányt, hogy ismeretterjesztő és élvezhető is legyen ugyanakkor a fiatal olvasók számára.

Emellett többet tudhatnak meg az érdeklődők a Csodás Hargita fotóalbumról a Csíkszeredai Könyvvásáron, ahol május 9-én mutatja be a szépen kivitelezett kiadványt a szerzője. Meghívták ugyanakkor a második Lynx elnevezésű fotó- és dokumentumfilm fesztiválra Brassóba, ahol június elején megmutathatja a fent már említett kiállítását. Azt követően júliusban Borszékre szállítja a képeket, ahol könyvbemutatóval egybekötve tartanak majd tárlatnyitót.

Kömény Kamilla

A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2024. május 3-án.