Megírni a kikívánkozó történeteket

Az első ilyen program három éve indult, idén a harmadik tizenkét szerzős csapat része Szöllősi Mátyás és Sándor Zoltán is, Oberczián Géza pedig a programigazgatóság projektvezetője. Mint elhangzott, a szerzőkkel való együttműködés során a turnéfellépéseken kívül antológiákat adnak ki, portréfilmek készülnek róluk, megzenésítik a költők verseit, hangoskönyvek készülnek.

A magyar széppróza napi turnét első ízben szervezték meg, de szeretnének hagyományt teremteni belőle. A jelen levő szerzők bemutatása során a budapesti Szöllősi Mátyásról elmondta, sok műfajban író szerző, prózaíró, de költőként is alkot, ír drámákat és fotográfusként is dolgozik. Eddig hét kötete jelent meg.

Sándor Zoltán a Vajdaságból érkezett, újságíróként is dolgozik, és noha költőként indult, az utóbbi években szépprózai műveket írt, kilenc könyve jelent meg.

Oberczián Géza öt kötete közül a Téridő című, három kisregényt tartalmazó kötete a napokban jött ki a nyomdából. Noha elsősorban prózaíró, de minden könyvében vannak például betétversek – magyarázta Luzsicza István, majd az indulásról és a témaválasztásról kérdezte a szerzőket.

Vállalati tanácsadóból író

Oberczián Géza elmondta, az írói indulása viszonylag későre tehető, mintegy tíz éve kezdett el behatóbban foglalkozni az írással. „Azelőtt vállalati tanácsadóként és trénerként dolgoztam. És mint ilyen, nagyon sokat írtam, de ezek elsősorban tréninggyakorlatoknak a forgatókönyvei voltak, viccesen úgy neveztem magamban, hogy alkalmazott irodalom. Igyekeztem olyan, mindenki számára befogadható és alkalmazható helyzeteket teremteni a kis leírásokkal, amelyben, ha valakik elkezdenek egy tréning során viselkedni, akkor valami jó sül ki a végére. Ezt csináltam huszonvalahány évig, és

Éppen ezért beiratkozott a Magyar Írószövetség íróiskolájába, és mire elvégezte, 2016-ban megszületett az első novelláskötete, a Nógrádgárdonyi napló. Mint kiderült, nagy hatással volt rá Temesi Ferenc Por című trilógiája (a szerző szintén tagja idén a KMI 12 csoportnak), az elolvasását követően vált meggyőződésévé, hogy

„Igyekszem olyan szerkezetet adni a műveimnek, ami összetartja a történetet és segít nekem is elmesélni ezt a történetet. Például a nézőpontok váltakozásával, és különböző betéteknek az alkalmazásával, amik lehetnek versek vagy dalszövegek.”

A próza- és a drámaírás felé fordulni

Szöllősi Mátyás témái között vannak olyanok, amelyeket prózában, lírában és akár drámában is megvalósít. A verseire jellemző a narratív jelleg, és amikor húszévesen elkezdett publikálni, sokan bíztatták, hogy forduljon a próza- és a drámaírás felé, mert a versei is történeteket mondanak el valamilyen módon.

de nyilván az embernek terjedelmileg több lehetősége van, illetve több szálon, több karakterrel lehet megjeleníteni ezeket a történeteket.”

A vajdasági miliő foglalkoztatja

Sándor Zoltán másfél évtizede többnyire elbeszéléseket és novellákat ír, és bár írói és emberi érdeklődése többrétű, leginkább az a társadalmi miliő foglalkoztatja, amelyben él Vajdaságban.

„Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, akik a ’70-es évek elején születtek és akiket még az önigazgatási szocializmus szellemiségében tanítottak. Emlékszem, amikor a történelemtanárunk felírta órán, hogy volt az őskor, az ókor, a középkor stb. És aztán jön a kommunizmus, ahol mindenki nagyon boldog lesz, mindenkinek megadatik minden, amit elképzel. Ehelyett nekünk jött a délszláv háború, és

és mindaz, amit ott láttam, tapasztaltam, érzékeltem, valamilyen szinten kihat. Utána, a ’90-es években jött a jogi kar, még egyetemista voltam, amikor Szerbiában nagy tüntetések voltak, és ez mind oda vezetett, hogy ezeket a történéseket valamilyen módon feldolgozzam prózában.

Újságíróként, szerkesztőként dolgozom, és nyilván, hogy ezeket a napi történéseket a napi publicisztika és az újságírás tudja lekövetni, viszont

De itt fontos az a szereplő, akinek a helyzetébe belehelyezi magát az olvasó, és így talán jobban át lehet adni azt a helyzetet, amelyben élnek a hősök, minthogyha csak elbeszélünk valamit.” Hozzátette, több novellájában vannak betétek, akár egy drámajelenet, lírai jegyzet, vagy éppen egy kiállítás megnyitószövege. Nagy hatással voltak rá a filmek és a képregények – hangzott el.

A szerzők az alkotói folyamatokról, eddigi és készülő műveikről, a történetek többféle nézőpontból való elmesélésének kihívásairól és izgalmairól, valamint arról is meséltek, hogy a témáik hogyan vándorolnak egyik műből a másikba. A találkozó felolvasásokkal zárult.