Tisztelőivel találkozott Csáky Zoltán

Az Optica-Optofarm látástechnikai cég és annak vezetője, Jeremiás László által megszervezett találkozó szervesen illeszkedett abba sorozatba, amelyet az erdélyi magyar nyelvű televíziózásra való emlékezés jegyében szerveztek Marosvásárhelyen. Csáky ugyanis a televíziózást a Román Televízió (TVR) magyar adásánál kezdte, majd évek múlva a Duna Tv-nél folytatta és folytatja mindmáig. Arra viszont már kevesebben emlékeznek, jobbára főként az ötvenen felüliek, hogy Csáky Zoltán a Maros megyei helyi napilapnál (a hajdani Vörös Zászlónál) lépett hivatásosként a sajtó rögös útjára. 1969-től riporterként dolgozott az újságnál, s erre az időszakra is szívesen emlékszik vissza. „A sajnos túl korán eltávozott barátommal, Kálmánnal (Szőcs Kálmán költő, újságíró – szerk. megj.) szerkesztettük az ifjúsági rovatot, oldalt, s Incze Gábor, a főszerkesztő meglehetősen hosszú pórázra engedett minket” – emlékezett a találkozó végén. Az idősebb olvasók még emlékeznek azokra az oknyomozó, színes, akkor újszerűnek ható riportokra, amelyeket ez a „fenegyerekekből” álló kettős készített. Nem csak a művelődési oldalakat, az ifjúsági rovatot „erősítették”, de a napi szociális kérdésekre is érzékenyen – néha a hatalom komoly bosszantásával – reagáltak.

A találkozón elmondta, negyven évet töltött Marosvásárhelyen, amikor pontosan 25 éve két bőrönddel, két gyermekkel, még a Trabantot is hátrahagyva, elindultak egy új élet felé. Ez az új élet a magyarországi Hatvanban kezdődött, Budapesten folytatódott, a Duna Tv-nél. A kényszerű távozás nem volt könnyű – itt kellett hagyni a Somostetőt, a Víkendet, a Cementlapokat, a Rákóczi-lépcsőket (csak itt mondják a lépcsősort többes számban), a gyermekkor színhelyét, Marossárpatakot, a magyar adás megszűnte után az alkalmi kényszer-munkahelyet, a nyárádszentmártoni cséplőfelelősi állást. Mellesleg innen a magyarországi Tükörben közölt riportja „menesztette”, amelyben a szentmártoni valóságról írt. Hatvanban volt csempekészítő, aztán Szepesi György beajánlotta a Kossuth Rádióhoz, majd 1992. augusztus 20. után, a Duna Televízió indulásával végleg „dunás” lett. Sok érdekes történetet sorolt a tévés működése kezdeteiről, találkozásait miniszterekkel, miniszterelnökökkel, a hagymakupolás honfoglalás dokumentumfilm forgatásáról, utózöngéiről, az Arcélek című interjúsorozat során őt ért élményeiről, gyakran olyan titkokról lebbentve fel a fátylat, amelyekre a hallgatóság nem számított. Csak életrajzi adataiból tudta meg a közönség, ő maga nem szólt erről: 2010-ben a Duna Televízió örökös tagjának választották.

Anélkül, hogy bárki is rákérdezett volna, vallott arról is, hogy mit jelent az otthon, az elmenni, a hazatérni fogalom számára. „Gyakran elgondolkodom, mi is az a szülőföld nekem. Elmentem itthonról, vagy hazamentem oda túl?” – kezdte az önvallomást. Talán kevesen tudják, de a közhiedelem ellenére Csáky Zoli „csak” vásárhelyi, nem vásárhelyi születésű. Erdélyi származású szülei Sümegen telepedtek meg, ott született ő is a háború végén, s még egészen kisgyerekként tért vissza szüleivel Erdélybe. Innen a sárpataki gyermekkori emlékek, meg a szülőföld-dilemma. Amit így old fel: „Kényszerű helyzetemből azt hiszem, Oliver Wendell Holmes amerikai orvos, egyetemi tanár, író és költő szabadít ki, aki azt mondja – Az életben nem igazán az a fontos, hol vagyunk, hanem hogy merrefelé tartunk. Én azt hiszem, ez a nagy igazság.”

A találkozó végén dedikálta Magyarországon megjelent riportjaiból, beszélgetéseiből összeállított két könyvét, a Hagymakupolás honfoglalás és A Jóisten politikája címűeket. Az aláírásra várók sorában ott volt két egykori, vásárhelyi sajtós munkatársa is.