Sárpatakon ajándékoztak a kolpingosok és a lovagok

A Kolping család és a lovagrend idén először döntött úgy, hogy együtt látogatnak el a magukra maradottakhoz, hogy ajándékaikkal és jelenlétükkel egy kis fényt, örömet vigyenek a beutaltak életébe. Összesen 27-en keltek útra több autóval, hogy adományaikat eljuttassák a marosmenti faluba.

A Pál atya által patronált árvaházban – tulajdonképpen árvák és szétesett, anyagi gondokkal küzdő családok gyermekei leltek otthonra a vásárhelyi Bakó Béla Pál ferencesrendi szerzetes jóvoltából – már ismerőskét üdvözölték a marosszentgyörgyieket. A Szántó Árpád gitárján felcsendülő karácsonyi énekek dallamába valamennyien bekapcsolódtak, együtt énekelték azokat a felnőttekkel. A huszonhárom gyámolított kisgyerek verseket mondott, énekelt, olyan is volt, aki gitárzenére táncolt, hogy a látogatás és ajándékozás okozta örömét megossza a vendégekkel. Nem egy közülük kikövetelte, hogy több verset is elmondhasson. Az édességeket, gyümölcsöt átvették, de meg sem kóstolták a vendégek ottléte alatt, hogy teljességében kiélvezhessék a találkozás örömét. A gyerekeket a marosszentgyörgyi Kolping család elnöke, Birtalan István és a lovagrend marosszéki priorja, Nagy Géza üdvözölte, Baricz Lajos papköltő naptárakat, szentképeket, az egyházközség Harangszó című kiadványát adta ajándékba.

A következő állomás a Teleki kastély volt, ahol a megyei tanács szociális ellátási és gyermekvédelmi vezérigazgatóságának gondozási központja működik. A kilencven beutalt nő már ismeri a „kolpingosokat”, hisz minden évben eljönnek ajándékozni, egy kis vidámságot, felüdülést vinni az itt elhelyezett nők mindennapjaiba. Láthatóan ismerősként üdvözölték a vendégeket, örültek nekik, s a marosszentgyörgyiekkel érkezett Osváth Máriától azt is megtudtuk, hogy nem is az édesség, az ajándék az, aminek legjobban örvendenek, hanem, hogy énekükkel, ottlétükkel esetleg felidézhetik az elmúlt karácsonyok, ünnepek hangulatát.

A fennjáró betegek rendszerint már a bejáratnál várják az előre bejelentkezett vendégeket. Tárt karokkal szaladnak eléjük, ölelgetik őket. Itt is felcsendültek a karácsonyi dalok – két nyelven is – gazdára lelt az édesség, lovag-hozta narancs, alma, Baricz Lajos „lovag-papbácsi” minden ágyhoz elment, imádkozott a beutaltakkal, ajándékokat osztogatott.

A falu végén levő másik épületben a vezérigazgatóság munkaterápiás integrációs központja működik harminc beutalttal. Itt összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények, mint a kastélyban, az ottani sokágyas szobákkal szemben csak hárman vannak egy fürdőszobás szobában. Itt is már a kapuban vártak, s a fő attrakció ezúttal sem az ajándék, hanem a jelenlét volt. Maguk készítette ajándékokat adtak a vendégeknek, s valóságos kis dalosverseny alakult ki a beutaltak és vendégek részvételével. Gazdára leltek az ajándékok, s távozás után az ajándékozók úgy érezték, azáltal, hogy elmentek ezekbe az otthonokba, ajándékoztak, együtt éreztek a beutaltakkal, az ő életük is gazdagabb lett egy felemelő élménnyel.