Péter Ferenc: kőkemény munkára vállalkoztam

– Azon túl, hogy sikerült megszereznie a megyei tanácselnöki fotelt és nagyon közel áll a megyei RMDSZ-vezéri tisztség elnyeréséhez, melyek azok a szakmai elégtételek, amelyekkel zárta a 2016-os esztendőt?

– Úgy gondolom, hogy nem egy fotelben foglaltam helyet, hanem kőkemény munkára vállalkoztam, amikor meghoztam azt a döntést, hogy elvállalom a megyei tanácselnöki tisztséget. Ebben egy eszközt, egy lehetőséget látok arra, hogy Maros megyében megerősítsük önkormányzataink, és fellendítsük ezeket gazdaságilag. Visszatérve az említett fotelre, tapasztalatból mondom, hogy egy megyét nem lehet fotelből irányítani, úgy ahogyan egy önkormányzatot sem lehetett 16 évig csak a polgármesteri hivatalban lévő székből. Fontosnak tartom személyesen felmérni a problémákat, ennek a híve voltam és maradok. Nehéz évet tudunk magunk mögött, két választáson vagyunk túl, büszkén elmondhatjuk, hogy Maros megyében sikerült megerősítenünk jelenlétünk, és ez hatással volt a parlamenti választások eredményeire is, ugyanis sikerült visszanyernünk az ezelőtt négy évvel elveszített második szenátori mandátumot. Továbbá az sem mellékes, hogy a megyében összesen negyven magyar polgármester nyert tisztséget a júniusi választásokon. Ezek az eredmények munkára, összetartásra és a közös ügyünk képviseletére köteleznek bennünket. Ami a megyei RMDSZ-elnöki tisztségét illeti, felkértek arra, hogy induljak el a megmérettetésen, és úgy döntöttem, hogy megpályázom. Szeretnék egy demokratikus versenyhelyzetet teremteni, hogy elkerüljük azt, ami 2013-ban történt, amikor csak egy jelölt méretkezhetett meg.

– Mit „préselt” volna még a múlt évbe, de kénytelen 2017-re halasztani?

– Nagyon sok teendő volt tervbe véve, de sajnos nem jutott mindenre idő az elmúlt félévben. Nagyjából arra volt elég, hogy helyzetfelmérést tartsunk, leltározzuk a problémákat, és megoldjuk a legégetőbbeket. Szerettem volna, ha minél rövidebb idő alatt sikerül elkészülnünk a megye fejlesztésesét célzó és a beruházásait serkentő stratégia újragondolásával, ám ez a sok napi adminisztratív teendő miatt még folyamatban van. Két olyan év következik, amikor nem lesznek választások. Ezt ki kell használni, dolgozni kell, az önkormányzatokban ezek az időszakok a legalkalmasabbak az építkezésre. Az idén folytatni szeretném a regionális találkozók szervezését, a megyehatárokon levő utak feljavítását annak érdekében, hogy a szomszédos megyékkel közösen építsük újra és kössük össze ezeket az utakat. 2016-ban csak Hargita megyével tartottunk ilyen találkozót, és kötöttünk egyezséget.

– Kudarcként éli meg a reptér mélyrepülését vagy csak egyszerűen szerencsétlen egybeesésnek tartja az ön elnökké való megválasztásával?

– Tudatában voltam annak, hogy a repülőtér komoly gondokkal néz szembe, azonban meglepett a sok év hanyagságának az eredménye: a légikikötő válságos helyzete csak pár hét után derült ki, azt követően, hogy megyei elnök lettem. Egy felelős vezető nem hagyhat hátra ilyen jellegű mulasztásokat, de bízom benne, hogy mielőbb orvosoljuk, és beüzemeltetjük a repteret. Egyértelmű, hogy az elmúlt években komoly mulasztások történtek, és a marosvásárhelyi légikikötő emiatt került abba a helyzetbe, hogy akár be is zárhatják, ha az elkövetkező évben nem sikerül elindítani a szükséges beruházásokat, és az ezzel járó munkálatokat befejezni. Nem hagyjuk, hogy a reptér csődbe menjen, ezért minden áldozatot meghozunk, és újjáélesztjük, hiszen nagy szerepe van Maros megye gazdasági fellendítésében, bízom benne, hogy mielőtt beüzemeltetjük. Mint ismert, első körben a megyei tanács keretében felállítottunk egy belső bizottságot azért, hogy kivizsgáljuk az elmúlt időszakot, és reálisan felmérjük a helyzetet. A vizsgálattal párhuzamosan minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy minél rövidebb időn belül el tudjuk indítani a kifutópálya teljes körű felújítását. A múlt heti tanácsülésen a testület jóváhagyta a 77 millió lejes hitel felvételét a munkálatok megkezdésére. Amint sikerül megszereznünk a finanszírozást, a legrövidebb időn belül meghirdetjük a versenytárgyalást a felújítási munkálatokra.

– A repülőtér pályára helyezése mellett mit tart 2017 első három prioritásának?

– Továbbra is első számú prioritás a megyei hulladékgazdálkodási rendszer elindítása, hiszen itt egy 2007-ben megírt és megtervezett rendszerről beszélünk, amelynek a tényleges életbe léptetése most már hosszú évek óta húzódik, és ismerjük sajnos a negatív következményeit a csúszásnak. Az idén be kell fejeznünk a motorsportpálya-projektet. Tavaly új kivitelezővel kötöttünk szerződést, és az elmúlt hónapokban a meglévő terveket aktualizáltuk, a konkrét munkálatokat az év első felében kezdjük el. Harmadik prioritásként a pályázatokat jelölném meg. Arra kell törekednünk, hogy minél több projektet készítsünk elő az uniós források lehívására. Novemberben leadtunk két pályázatot a Kultúrpalota, illetve a természetrajzi múzeum épületének felújítására, és elő van készítve két nagy útügyi projektünk. De folytatni kell a sort, követni az aktuális kiírásokat, és minél több beruházásra pályázni, hiszen ezek a projektek mind hozzájárulhatnak a megye gazdasági fellendítéséhez. 

– Ezek közül melyik jelenti a legnagyobb kihívást?

– Mindenképpen az integrált hulladékgazdálkodási rendszer elindítása, hiszen ez egy komplex, több szakaszból álló tevékenység, amely magába foglalja a hulladékgyűjtést, -válogatást és -kezelést, valamint a hulladéklerakó működtetését is. Októberben sikerült szerződést kötni a kerelőszentpáli hulladéklerakó működtetésére, de a telep konkrét megnyitása csak az idei év elején várható. Emellett a közbeszerzési törvény alkalmazási normáinak megjelenése után el kell indítani a versenytárgyalásokat a hulladékgyűjtési szolgáltatásokra a megye hét régiójában, valamint a regionális szelektáló állomások működtetésére. A kormány beiktatását követően reméljük, az új környezetvédelmi miniszterrel sikerül egyezségre jutni a tonnánkénti 80 lejes hulladéklerakási díj eltörlését illetően, különben jelentősen nőne a köztisztasági szolgáltatás költsége.

– Van, aki Brassai Zsombor holtvágányra helyezését az ön „furóakciójaként” értelmezi. Miért nem tartotta szerencsésnek, hogy – akkor még RMDSZ-elnökként – Brassai ott legyen a szenátusban?

– Határozottan visszautasítom azt a feltételezést, hogy Brassai Zsombor „holtvágányra helyezése” az én akcióm lenne, hiszen mind, akik a Maros megyei RMDSZ vezetésében részt veszünk, egységesen, szakmai és politikai elvek mérlegelésével döntöttünk ebben az esetben is. A szervezetben hosszú ideje komoly feszültségek voltak, amelyeket sehogyan sem sikerült rendezni, és amelyek miatt a mindennapi munka is kevésbé volt hatékony. Márpedig egy politikai szervezet ereje a hatékony érdekérvényesítésben rejlik, és ezt csak összetartó csapatmunkával lehet elérni. Ami a Brassai szenátorjelöltségét illeti, el kell mondanunk azt, hogy a szabályzat értelmében egy legitim testület hozta meg döntését arról, hogy Brassai Zsombort a negyedik helyre rangsorolta a szenátori listára.  A szeptemberi jelölőgyűlésen mintegy 170 küldött voksolt, ott 78 szavazatot kapott, ez pedig nem volt elég ahhoz, hogy befutó helyre kerüljön. Lehet spekulálni, de ebben az esetben nem erre kell hangsúlyt fektetnünk. A legitim testület döntését nem lehet megkerülni. Ezidáig is annak az elvnek voltam a híve, hogy mindenkire szükség van, meg kell találnunk a közös nevezőt, hiszen a cél ugyanaz. Nem hagyhatjuk, hogy a személyes sérelmek vállalásaink fölé kerekedjenek. Nem az a célunk, hogy egymást kiszorítsuk és holtvágányra helyezzük, hiszen ez kontraproduktív hosszú távon. Most megvan minden lehetőség és eszköz ahhoz, hogy Maros megyében feloldjuk a feszültségeket, és egységesen a magyar közösség érdekeiért dolgozzunk.

– A jogvédők immár a közösségi oldalakon is megrótták azért, mert a megyei közgyűlésben sem ön, sem kollégái nem használják az anyanyelvüket. Valamit szándékozik-e változtatni ezen a téren?

– Valóban ezidáig a tanácsülések román nyelven zajlottak, de folyamatban van a lehetőségek feltérképezése annak érdekében, hogy mielőbb megoldjuk ezt. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi politikai kontextusban, amikor az állam intézményei kettős mércét alkalmaznak a törvények értelmezése során, el kell kerülnünk minden olyan helyzetet, amely kiskaput ad arra, hogy az általunk elmondottak más értelmet kapjanak. Már többször megtapasztaltuk, hogy a tolmácsolás sokszor félreértelmezésekhez vezet, ezért én annak vagyok a híve, hogy magyarul és románul egyaránt elmondjuk a mondanivalónk, érveink, amikor a helyzet megköveteli. Természetesen amennyiben valamelyik kolléga a tolmácsolás adta lehetőséggel élne, akkor meg kell teremteni ezt a lehetőséget. Fontosnak tartom az anyanyelvhasználati jogok érvényesítését a közigazgatásban, és szeretném, ha a Maros megyei tanácsnál minden szinten működőképes lenne a kétnyelvű kommunikáció. Ennek érdekében már történtek előrelépések, hiszen az intézmény kommunikációja két nyelven történik. Azt tervezzük, hogy 2017-ben felhasználóbaráttá alakítsuk a megyei tanács honlapját, amelyen magyarul és románul naprakész információk lesznek elérhetők, valamint angol nyelven a fontosabbak. Jelenleg arra keresünk megoldást, hogy a megyei tanács határozatai valós időben, naprakészen magyar nyelven is elérhetők legyenek, azonban ehhez egy új szerződést kell kötnünk. Meggyőződésem, hogy 2017-ben sikerül ezeket a terveket valóra váltanunk.