Öregdiákok és diákok Lukinics sírjánál

Sokan talán még most sem tudják, de a marosvásárhelyi katolikus temetőben áll egy sír, és egy emlékoszlop és hirdeti, hogy az 1848-as magyar szabadságharcon bizony lengyel vér is omlott.

Hogy lett Marosvásárhely hősi halottja?

Lukinics József honvédszázados Bem József szárnysegédje volt és végig kitartott a hadvezér mellett. Egyes források szerint 1849. július 28-án a Besztercénél vívott harcokban kapott sebet, más források azt írják, tulajdonképpen nem is csatában sebesült meg, hanem egy toronyban rejtőzködő szász vagy román orvlövész golyója ejtette rajta a halálos kimenetelű sebet. Ami biztos, orvosi kezelésre Marosvásárhelyre hozták, de már nem tudtak rajta segíteni, így holttestét a marosvásárhelyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Lukinics így lett Marosvásárhely hősi halottja.

A katolikus temetőben lévő sokáig gondozatlan sírt az Öregdiákok Baráti Köre tette rendbe, ma pedig az iskola tanulói gondozzák. Emlékét minden évben felidézik, idén is az Öregdiákok Baráti Köre, valamint a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai érkeztek március 14-én fejet hajtani a lengyel szabadságharcos sírja előtt.

Az ezeréves lengyel–magyar barátság jegyében

Az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Kirsch Attila felhívta az jelenlévők figyelmét, hogy 2010-ben a kecskeméti Magyar–Lengyel Baráti Kulturális Egyesület segítségével sikerült felújítani a síremléket, majd felolvasta az egyesület levelét, amelyet a marosvásárhelyi ünneplőknek küldtek.

Majd Balázs Árpád tanár az ezeréves lengyel–magyar barátság történelmi momentumaiból szemezgetett a jelenlévőknek. „A két szomszédos ország hasonló történelmet járt be. Szomszédosnak nevezem, mert akkor még nem létezett Csehszlovákia, tehát Lengyelország és Magyarország határa a Kárpátok gerincén húzódott. A szomszédos országok sorsközössége hozta egymáshoz közel az embereket, de dinasztikus kapcsolatok is alakultak ki” – fogalmazott Balázs Árpád, rámutatva, hogy Magyarországnak volt lengyel királya, valamint a lengyeleknek is volt magyar királyuk, de az uralkodók feleségül is gyakran a szomszédos ország nemesi családjaiból kerültek ki. Balázs Árpád rámutatott arra is, hogy a magyar szabadságharcban lengyelek is harcoltak, Lukinics ebbe halt bele, s ők ezért emlékeznek minden évben a honvédszázados sírjánál is.

A beszéd végén elhangzott Petőfi Sándor Az erdélyi hadsereg című verse, amely Bem századosról és a lengyel–magyar nép barátságáról szól, majd a jelenlévők megkoszorúzták a Lukinics-sírt.