Nagycsaládi gyülekező Hármasfaluban

Az 1867–1950 között élt Nemes S. Albertre és feleségére, Simon Ágnesre emlékeztek utódaik a hétvégén: az ősi faluba ünnepelni és emlékjelet állítani tértek haza a nagyvilágból. Nemes S. Albert házasságából kilenc gyerek született. Ágnes fiatalon elhunyt, György elesett a második világháborúban, az életben maradt hét gyermekét viszont az akkori viszonyok között méltóan engedte ki a családi fészekből. Juliannának nem született gyereke, de Sándor, Albert, Rozália, Amália, József és Ilona összesen 21 gyereket tudhatott magáénak, azok további ötven utódot nemzettek, de 76 ük- és 17 szépunokát is Nemes S. Alberttől vezetnek le. A 173 egyenes ági leszármazottból 22 már eltávozott az élők sorából, de a többieket találkozóra szólította haza a Szovátán élő Ács József és a hármasfalusi Nemes Emma.

Kopjafákat állítottak

Néhány rokon összefogásával szervezték meg a családi találkozót, amely alkalomból kopjafát is készíttettek. Amikor Sándor János székelyszentistváni fafaragó művészt Ács József felkérte az alkotásra, tulajdonképpen nagyszüleinek, Nemes S. Albertnek és Ágnesnek kívánt emlékjelet állítani – tudtuk meg a 68 esztendős férfitól. Amikor a kopjafa készült, a székelyszentistváni református gyülekezet lelkésze, Kiss Dénes és társai kezdeményezték, hogy a templomkertben állítsák fel az oszlopot, hisz Nemes S. Albert apja, Sándor az egyházközség megyebírója és jótevője volt, ő adományozta a mai templom helyét is. Így a templomkertben álló kopjafa költségeit a 14 unoka fedezte, míg a temetőben felállított második kopjafát Ács József és két testvére, György és Róza állíttatták a nagyszülőknek. Szombaton pedig aki tehette, családjával együtt hazasereglett Székelyszentistvánra. Az emlékező istentiszteleten a szervezők arra figyelmeztették a rokonokat, hogy habár a sors keze szétszórta őket az élet göröngyös útjain, ne felejtsék el a szülőföldet. „Remélem, e nagycsaládi találkozó példamutató lesz mindnyájunk és a jövőkor számára az összetartozásról, hiszen a széthúzás csupán gyengíti a jövőt” – emelte ki beszédében a szervező Ács János.

Szétszórtan a világban

A kopjafaavatást követő családi együttlét során az egykori hat gyerek leszármazottai mutatkoztak be egymásnak a kultúrotthonban. A sors Hármasfalutól Amerikáig szórta szét őket, míg az országban Aradtól Konstancáig.  Ács Dezső például 1986-ban emigrált. A magyar határőrnek azt mondta, inkább szeretne idegenben magyarnak maradni, mint itthon elveszni. Az amerikai kontinensre került, Dakota után most Minnesota államban él. Nyolc éve még tolószekérben ült, és a szülőföldjén talált rá egy kínai orvosra, akinek köszönhetően ma teljesen egészséges, és akár táncolni is képes a hazatérés örömében. Lánya, Gabika gyerekként követte őt a világ túlsó felébe, és most örül, hogy tizenkét év után ismét itthon lehet. A 72 éves Nemes Emma egyike azoknak, akik a szülőfaluban maradtak. Nagyon sokat jelent számára ez a találkozás, mert nem ismerték egymást a rokonok, így most erre is alkalom nyílott. Ez volt az első Nemes találkozó a faluban, és reméli, hogy a következőkor az ifjabbak is kiveszik részüket a szervezésben.