Megnyitó a Parahelikon művészetterápiás csoportnál

A vécsi várból végleg új otthonba költözött központ beutaltjai mutatkoztak be munka- és művészetterápiás termékeikkel. Amint Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Gondozási és Gyermekjogvédelmi Főigazgatóság ügyvezető igazgatója a megnyitón elmondta, az alapellátás mellett már 12 éve a beutaltak lelkét is kezelik, gondozzák a csoportos foglalkozások keretében, s ennek során az ott lakók újból megtalálják az élet értelmét. Az intézet orvosa és az Alternativ Szövetség vezetője, Dana Roatiş orvosnő megelégedéssel nyugtázta, hogy vannak még lelkes támogatók, akiknek köszönhetően az itteni tevékenység folyamatos lehet. Köztük említette a divatszakmából ismert Ajtay Augusztinát, Malvina Benţát, a Textor társaságot és Adriana Luput, akik szívvel-lélekkel segítik a működésüket, akárcsak Maria Gliga képzőművész, aki két éve önkéntesen irányítja a művészetterápiával foglalkozókat. A központ igazgatója, Pokorny László elmondta: most, hogy új otthonra leltek, sokkal jobb körülmények között lehet az otthon betegeivel a gyógykezelésen és gyógyászati programokon kívül úgy foglalkozni, hogy az nekik is örömet jelentsen, célt és értelmet adjon életüknek.

„Sok bírálat ért engem a visszaszolgáltatott kastély állapota miatt. Korabeli dokumentumok és még élő szemtanúk szerint a kastélyt sokkal jobb állapotban adtuk vissza, mint amilyenben az az államosításakor volt. Akkor a második emeletet nem is használták, mert egy korábbi tűzvész során tönkrement. Nekünk akarva-akaratlan javítani, tatarozni kellett, mert szükségünk volt a helyiségekre. S még így is igen nehéz volt benne működni, hiszen az ingatlant nem gyógyászati célokra szánták az építők. Ezért is örültünk, amikor – határidő előtt! – sikerült az új épületekbe be-, illetve a kastélyból kiköltözni. Itt összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények a rehabilitációhoz és a különböző terápiás tevékenységekhez” – mondta el szerkesztőségünknek az igazgató. Őt egészítette ki Barabás Dénes orvos, a munkaterápiás foglalkozások irányítója, kifejtve: a hét műhelyben kerámia-modellezéssel, agyagszobrok készítésével, festéssel, különböző alapanyagú kompozíciók készítésével, szőnyeg és dísztárgyak szövésével, hímzéssel, varrással, dísztárgyak és lakberendezési eszközök előállításával foglalkoznak többek között. A beutaltak kétharmada, több mint kétszáz személy naponta ott van a műhelyekben, már nehéz is kialakítani a programot a zsúfoltság miatt úgy, hogy mindenki odaférjen. „Elég ha egy pillantást vetünk az itt kiállított tárgyakra, s máris meggyőződhetünk: a hasonló jellegű, de egészségesek által előállított tárlatok munkáival is sikerrel veszik fel a versenyt a mi alkotóink. Ez ad erőt nekünk, és nekik is a további munkához” – mondotta Barabás doktor.

Szavait igazolandó, a megnyitóra érkezett száznál több látogató valósággal tolongott a munkákkal megrakott asztalok előtt, vége-hossza nem volt a tetszésnyilvánításoknak, villogtak a vakuk, duruzsoltak a filmfelvevők, s az „ezt nézd meg”, „ilyet még nem láttál” tartalmú felkiáltások betöltötték a termet. A horgolt, kivarrt karácsonyi díszek, szőttesek, keretbe foglalt különböző alapanyagú képkompozíciók egyöntetű elismerést váltottak ki. Mégis talán az agyagszobrok, -maszkok körül volt a legnagyobb tolongás. És méltán, hiszen az ötletek, kivitelezés szempontjából akár rangos képzőművészeti kiállításon is helyt állnának ezek a darabok.

S hogy a központ lakói megmutassák, nem csak kézügyességükkel tudnak értékeset alkotni, előadtak egy pantomimdarabot. Mint kiderült, ezzel díjat is nyertek egy Kecskeméten megrendezett fesztiválon. Hogy mennyire volt sikeres, azt igazolta a vészkorszakot idéző „szűnni nem akaró tapsvihar”, annyi különbséggel, hogy ezúttal az őszinte elismerés váltotta ki.

A kiállításon nagy számban eladott dísztárgyak, műalkotások árának oroszlánrésze – mellesleg: csaknem szimbolikus áron kínálták őket – az alkotókat fogja gazdagítani amolyan hálapénzként.