Kezdetben arra hivatkozott, hogy még senki nem kereste elő a szinte két évszázaddal ezelőtti terveket. Amikor kiderült, hogy a létesítmény lényegében a Margit-szigeti másolat másolata lenne, a városgazda a főtér felújítási tervének hiányát hozta fel mentségéül. Amikor az is elkészült, és a tanácsosok nem egyeztek bele sem a belváros arculatának átalakításába, sem a mélygarázs megépítésébe, a Bodor-kút felépítése újra vakvágányra került. A városházi szóvivő, a lapunk által megkérdezett Aurel Trif elmondottai alapján pedig világossá vált, hogy a szűkös költségvetés miatt Florea 2013-ban sem tekinti prioritásnak a főtér ékességének számító létesítmény visszaállítását.

Nem az RMDSZ-től függ

Az önkormányzati testületben kisebbségben lévő RMDSZ-frakció tagjai úgy érzik, nem rajtuk múlik, hogy a tanácsi határozatot évek óta nem lehet életbe ültetni. Kérdésünkre, hogy milyen eszközökkel próbálják rávenni a polgármestert, tartsa tiszteletbe a testület döntését és ez által a város magyarságának óhaját, Peti András annyit mondott, hogy megpróbálják terítéken tartani a zenélőkút ügyét.

A 2007-ben született tanácsi határozat kezdeményezője, Bálint István volt önkormányzati képviselő szerint attól függetlenül, hogy ki ragaszkodik jobban a város épített örökségéhez, az újjáépített Bodor-kút mindenki számára látványosságot jelentene. „Csak hasznot hozna Marosvásárhelynek, történelmi hagyományosságként és turisztikai látványosságként egyaránt. Milyen szép lenne egy sétányokkal, padokkal körülvett kupolás épület, amelyből halk térzene szólna és hideg víz folyna” – érvelt Bálint.

A Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója azt is elképzelte, hogy a kút közelében két szökőkút is helyet kapna, amely Vangelis, Jean Michel Jarre, Kodály, Chopin vagy Strauss zenéjének ritmusára szökellne fel fényorgona kísérettel. „Addig nem nyugszom, amíg nem nyomtathatok egy új marosvásárhelyi képeslapot a főtérről, rajta Bodor Péter újjáépített kútjával” – tette hozzá Bálint, aki 2012-ig tevékenykedett a városi tanácsban.

Helyszín van, hely kevésbé?

Miután 2007 elején a tanácsosok nagytöbbsége elfogadta a kút újjáépítésének javaslatát, néhány hónap múlva egy másik határozattal annak a helyszínét is rögzítették. Ennek alapján a Bodor-kút a főtér közepére, a jelenlegi virágóra helyébe kerülne. A ’60-as évek óta minden tavasszal kikerülő virágórát nem számolnák fel, csupán néhány tíz méterrel odébb költöztetnék. Az eredeti javaslat szerint a kút az ismeretlen katona szobra elköltöztetésével, az Izsák Márton alkotása helyébe került volna.

„Ez lett volna a legjobb megoldás, mert akkor két legyet ütöttünk volna egy csapásra. Annak a szobornak már rég nincs semmi keresnivalója a főtéren, ezt a polgármester is belátta, sőt fel is ajánlotta, hogy átköltözteti a román hősök temetőjébe, de a jelenlegi politikai helyzetben ezt ő sem meri felvállalni” – fejtette ki Csegzi Sándor, Florea tanácsosa. A volt alpolgármester különben megszerezte az 1936-ban, a Margit-szigeten felállított létesítmény tervét, amelynek alapján újjá lehetne építeni a székely ezermester művét. Csegzi szerint azonban nem biztos, hogy szerencsés volna az amúgy is zsúfolt főteret tovább terhelni.

„Félreértés ne essék, érzelmi szempontból azt mondom, hogy a Bodor-kútnak a főtéren van a helye. De építészetileg nem biztos, hogy nem lenne szerencsésebb például a Somostetőre vinni, és ott egy parkot kialakítani körülötte. Egyrészt a Trianon után épült két román templom lezárja a főtér mindkét végét, az ismeretlen katona és Avram Iancu lovasszobra pedig még zsúfoltabbá teszi. Másrészt a kút vize annak idején az állatok itatására szolgált, a zenéje pedig a pontos időt jelezte. Ma már erre nincs feltétlenül szükség” – vélekedett Csegzi Sándor. Szerinte ebben a kérdésben mindenképpen egy közvélemény-kutatásra volna szükség.

Keresztes Géza műépítész szerint valóban fontos, hogy a két szobor, a virágóra és leendő kút úgymond ne zavarják egymást. A szakember szerint a virágóra jelenlegi helyszíne ideális lenne a Bodor-kút számára, annál is inkább, mivel nagyon szép rálátást biztosítana a Bolyai utcából.

Naponta négyszer játszott a kút

A marosvásárhelyi zenélő kutat vagy ismertebb nevén a Bodor-kutat Bodor Péter székely ezermester építette, egyes források szerint 1816-ban, mások szerint 1820–1822 között. Bodor a régi kőkút medencéjére egy kör alaprajzú fa felépítményt készített, és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilonszerű építményt emelt, amelyet félgömbkupolával fedett be. Az emelvényre két íves lépcső vezetett fel. A víz hajtotta szerkezet reggel hat órakor, délben, este hatkor és éjfélkor népszerű dallamokat (Himnusz, Kossuth Lajos azt üzente és a Rákóczi-induló) játszott, amelyek Borosnyai Lukács János, a Református Kollégium tanárának leírása szerint csendes estéken még a környező falvakban is hallhatók voltak. A kupolacsúcsán egy nap (24 óra) alatt körbeforgott az aranyozott Neptunusz (mások szerint Apollón) szobor. A kút a vizét favezetéken a várdombról kapta. A zenélőkút falából a négy égtáj felé, egy-egy csövön folyt ki a víz. A kút órája és zenélőszerkezete 1836 decemberéig működött, amikor egy hóvihar ledöntötte a szobrot. Valószínűleg ekkor ment tönkre a zenegép is, amelyet még sokáig őriztek a régi városháza padlásán. A bankjegyhamisításért kétszer is elítélt Bodor Péter – a mendemondák szerint – kivett egy csavart, és így működésképtelenné tette a szerkezetet. A kút másolatát Budapest Margit-szigetén építették újjá. Az eredeti helyén ma az ortodox katedrális áll.