Hegedűt hozott Adélkának a névtelen angyal

Vígan fogadott Adélka marosvásárhelyi tömbházlakásukban. A Mikulás és az angyal elhozta a várva várt ajándékokat. Ugráló labdát kapott, ami napi rendszerességgel használatban van, viszont a rózsaszínű hintalóról lemondott, megértette, hogy már „kinőtte” azt.

A vakáció előtt jól sikerült az óvodában karácsonyi szereplés, a kislány a betlehemi csillagot alakította. December 23-án újabb öröm várta: hatodik születésnapja. Kedvenc eperhabos tortáját készítették el. Karácsony szombatján Adélka is korán kelt, segített takarítani, aztán amíg édesanyja a töltött káposztát főzte, Adélka egymaga díszítette fel a karácsonyfát. Az ünnepi vacsorát sietve kellett elköltenie a családnak, hogy megnézhessék a díszes fát. Ő maga osztogatta kia a fa alatt talált ajándékokat, s akkor rábukkant az annyira óhajtott hegedűre.

Leírhatatlan volt Adélka öröme – meséli édesanyja meghatódva. A kibontott ajándékot boldogan ölelte magához, meg is puszilta a hangszert. Legcsodálatosabb, hogy az angyal nem felejtette el az ő kívánságát. Édesanyja, Emese elárulta: egy névtelenségét megőrizni óhajtó székelyföldi személy jóvoltából kaphatta meg a kislány a hangszert. Az illető még Adélka betegségének kezdetén is segített egy pénzösszeggel, majd az interneten tartották a kapcsolatot, és folyamatosan tájékozódott a kislány állapotáról. December eleji cikkünkből értesült a vásárhelyi kislány régi óhajáról, így két nap múlva jelentkezett azzal, hogy kifizeti a hegedű árát. És az édesanya köszöneteit sem fogadta el, számára öröm volt, hogy ismét segíthetett. Pedig Tamás Emese végtelenül hálás, hiszen szülőként nem tudta volna a nem kis összeget kifizetni a hangszerért. Ez a csoda a legnagyobb: látni gyereke arcán a leírhatatlan örömet, hogy vágya végre beteljesedhetett.

Emese szerint Adélkának van zenei hajlama, „jó füle” és énekelni is szeret, már a hegedűtanár is megkerült, ezért most már csak a kitartás szükséges, hogy vigye is valamire. Amúgy Adélkának nagy tervei vannak, régóta mondogatja, hogy egyszer a tévében fog szerepelni hegedűvel a kezében.

A sok jószívű embernek köszönhetően rengeteg pozitív élménye volt Adélkának, ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne legyenek problémái. Ugyanis még mindig fennáll a veszélye annak, hogy a kislány betegsége ismét kiújul. Emese azonban bízik abban, hogy ez nem fog előfordulni, mert kislánya nagyon pozitívan viszonyul állapotához. A kórházba már csak az előírt kezelések miatt mennek be, amúgy az eredmények nagyon jók, a februári punkcióig nem is kell odalátogatniuk. Jó az étvágya, rengeteg gyümölcsöt fogyaszt és fegyelmezetten visszafogja magát az édességektől, tudja, mikor mit ehet és mik a korlátai. Ennek ellenére még hosszú az út a teljes gyógyulásig. Az erős gyógyszerek megtámadták a máját, ezért a kezelőorvos csökkentette az adagot, ám ezt utólag be kell pótolni, így megtörténhet, hogy a két évre tervezett fenntartó kezelés akár három évig is kitolódhat. Ennek ellenére „csak a jó felé haladunk” – véli Emese.

Adélka és családja lassan két éve kap segítséget rokonoktól, ismerős és ismeretlen emberektől: élelmet, pénzt, játékokat, ruhaneműt és jó szót. Mindezek nélkül nem juthattak volna el eddig a nyugodt állapotig, amikor kevesebb a gond és nincs stressz. Egy időre elegendő a betartalékolt gyógyszer, az édesanya pedig reméli, hogy amíg az elfogyna, sikerül további adagokat is vásárolnia. Ezért a Tamás család ezúton is köszönetet mond mindenkinek a segítségért, mindenkinek boldog új évet és egészséget kíván. Akiket ismernek és elértek, azok Adélka képével ellátott üdvözlő lapot kaptak, az ismeretlen vagy távoli jótevőknek pedig gondolatban küldik el azokat.