Gazdag program a Bocskai középiskola ünnepségén

Sikeres programmal léptek színpadra a művelődési házban a bocskaisok. A Hagyatékok című zenés irodalmi műsorukkal szimbolikus csokorba fogták a múlt, jelen és jövő üzenetét Bocskai öröksége szellemében, az idei mottó szerint: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.” És tolmácsolták azt, amit Bocskai vallott, majd kétszáz év múlva Kossuth is: az egységet és egyezséget, hiszen „az egyezség legnagyobb erőssége minden birodalmoknak”.

A középiskola életében első alkalommal szerveztek szalagavató ünnepséget, amelyen az igazgató, az osztályfőnökök, valamint négy osztály 101 diákja mellére kerülhetett fel a tisztaság színe, a fehér szalag. A legfontosabb viszont az, „hogy ezt a szalagot ebben a nyárádmenti közösségben kapjátok meg, ahol tanárok sokat tettek azért, hogy tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel indíthassák az Életbe az idei végzősöket” – mondta el Oltyán Csaba Attila igazgató a végzősök szívet gyönyörködtető művészi programja után.

Elismerő oklevelek átnyújtásával mondott köszönetet a középiskola vezetősége mindazoknak a volt tanároknak, oktatóknak, akik terveztek, számítottak, ünnepet rendeztek, tanítottak – egyszóval embert faragtak az ide járó diákokból. Ezekről a pedagógusokról beszélni kell, tiszteletet kell adni nekik, akik tanári pályájuk és hétköznapjaik alatt a szeredai tanintézet udvarán belül és kívül egyengették, támogatták a fiatal generációk sorait. „Az iskola szeretné megköszönni, hogy egyént és közösséget formáltak, neveltek, átadták azokat a jártasságokat, amelyekkel küzdenünk kell a nyárádmenti diákokért, az iskola hírnevéért” – mondta el az intézményvezető. László János magyar irodalom szakos tanár 43 éven át gyarapította a diákok tudását, ebből 1985–2008 között, nyugdíjba vonulásáig a nyárádszeredai iskolában. Ezüst gyopár díjjal ismerték el munkáját.

Kiss Hajnal magyar irodalom szakos tanár 1953–1962 között Marosvásárhelyen, 1962–1985 között, nyugdíjba vonulásáig Nyárádszeredában dolgozott.

Adorjáni Árpád matematika-fizika tanár 1964-től kezdve 42 évig tanított a tanintézetben, amelynek két ciklusban is igazgatója volt. Mai napig tanít, dolgozik.

Demeter Éva francia szakos tanár 1970-től nyugdíjazásáig, 37 évig oktatott, szerény, megértő, kedves tanár volt.

Győrffy Mária fizika-kémia szakos tanár 1966-ban kezdte pályáját, 1971-től nyugdíjazásáig, 1998-ig dolgozott a tanintézetben. A szigoráról híres tanári jellem mögött határozott, diákjaiért mindig kiálló, harcoló pedagógus is volt.

Győrffy János 1965-ben kezdte pályáját kémia szakos tanárként, 1971–1998 között dolgozott a tanintézetben, amelynek igazgatója is volt. Janka Anna 1968-tól kezdve nyugdíjazásáig 38 éven át dolgozott román szakos tanárként.

Janka László matematika szakos tanári pályáját 1965-ben kezdte, két év kivételével mindvégig a tanintézetben tanított.

Fancsali Ferenc 1971-től 29 éven át mesterként, oktatóként dolgozott az intézményben.

Csíki Sándor testnevelő tanár, sportoló, edző pályafutásáról sem feledkeztek meg, akinek vitathatatlan szerepe volt abban is, hogy az intézmény ma Bocskai István nevét viselje. Ő post-mortem kapta az elismerést, amelyet fia vett át.

Kiss Hajnal tanárnő előrehaladott kora ellenére ma is aktív, a vasárnapi irodalmi műsor előkészítésében is részt vállalt, és ott izgult a kulisszák mögött. A Nyárádszeredában töltött 23 évéről ma így vall: „Boldog pedagógus voltam. Lélekben mindig tanár vagyok. Ha újrakezdhetném az életemet, ezt csinálnám”. Adorjáni Árpád örül, hogy ennyi diák és fiatal sikerének része lehetett, és harcolhatott a nyárádszeredai iskola önállósításáért. Győrffy János pályája során és most is azt fogalmazta meg üzenetként a diákoknak: „Nem kell magas fának lenni a hegytetőn, egyszerű bokornak is megteszi, csak szép legyél.”

Janka Anna számára ez az iskola oltár volt, amely felé mindig sietett. Sosem hagyta el ezt az iskolát. Janka László azt kívánja, hogy a tanintézet még sokáig működjön, oktasson és legyen a kultúra forrása a településen. László János számára öröm látni, hogy az iskola halad, továbbviszi azokat az értékeket, amelyeket ők is próbáltak itt letenni, átadni. Arra kérte a szülőket, éltessék tovább ezt az iskolát, hiszen a Nyárádmente diákjainak itt a helye és nem más iskolákban, és ha itt folytatják tanulmányaikat, itt válhatnak igazán felnőtté.