– Kérem, mutatkozzon be, meséljen egy kicsit magáról, eddigi szolgálatairól.

– Korábban az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) utazótitkára voltam három évig, tavaly megpályáztam a vásárhelyi kollégiumi állást. December végén döntött a Kollégium vezetőtanácsa és az egyházi testület a személyemről. Januártól kezdtem meg a szolgálatot. Eddig főként azon
igyekeztem, hogy folytassam, amit elkezdett az elődöm, Gáll József. Legfontosabb teendők: hét elejei és hét végi áhítat megtartása, minden kollégiumi osztályban van heti egy óra, itt vallást vagy spirituális nevelést oktatok.

– Milyen volt az első hónap?

– Arra volt elegendő, hogy beilleszkedjem a tanügyi rendszerbe. Ami teljesen más, mint a gyülekezeti és az egyesületi rendszer, amelyben eddig dolgoztam. Próbáltam megismerni a diákokat, megválasztottuk a diákpresbitériumot és a diák elnököt. A diákpresbitérium, máshol
diáktanács vagy hallgatói önkormányzat felel a diákélet felpezsdítéséért. Gyülekezeti közösséget kell formáljak a kollégiumi diákokból, természetesen bevonva a szülőket is. Erre szolgálnak az áhítatok és a lelkigondozás. Elkezdtem az ismerkedő beszélgetéseket a kilencedikesekkel. Előkészítettem a második félév első napján tartandó csendes napot, amely idén színes és érdekes lesz. Bekapcsolódtam a megyei és országos vallás tantárgyverseny szervezésébe, idén mindkettőt a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezi.

– Mennyire más diákokkal dolgozni, mint egyetemistákkal, illetve mennyire segíti munkájában az, hogy valamikor ön is a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt?

– Foglalkoztam egyetemistákkal és kamaszokkal is. Annyiban más, hogy eddig családiasabb keretek között foglalkoztam velük, például ifjúsági bibliaórákon, ott nincsenek fegyelmezési gondok. Az iskolai rendszer kihívása az, hogy én vagyok egyben a fegyelmező és a nevelő-oktató is. Keresem az utat, amelyen keresztül a diákokat lehet nevelni, nem csak oktatni. A legfontosabb a személyes kapcsolat kiépítése, erre fektetek most hangsúlyt. Ez nehéz egy harmincfős osztályban, de úgy gondolom, mindez csak idő kérdése. A kollégiumi élményeim abban segítenek, hogy jobban megértsem a diákokat, az ő lelkiállapotukat. Néha elmondom az én kollégiumi élményeimet, hogy megértsék, együtt tudok velük érezni, én is voltam hasonló helyzetben.

– Akik személyesen ismerik, tudják, hogy ön egy humoros személy, aki még stand up comedy műsorban is részt vett. Mennyire segít a humor a diákokkal való kapcsolatteremtésben?

– A humort csak később lehet elővenni, akkor, amikor megtaláljuk a közös nyelvet, és a diák értékelni tudja, hogy ki tudok lépni a szokásos gondolkodási keretből. A humor szerintem azt is jelenti, hogy  más szemszögből nézzük és láttatjuk a világot. A humorral üzenni tudom a diáknak, hogy nyitott vagyok, több szemszögből is meg tudom közelíteni a problémát. Egyelőre az ismerkedésnél, a személyes kapcsolatok kiépítésnél tartunk, s hiszem, hogy ehhez hozzájárul a hétfőn tartandó kollégiumi csendes nap is.