Fölszállott a páva Nyárádszeredában is

Nemcsak a művelődési ház volt hangos, hanem az utcán is szólt a muzsikaszó, volt, aki a járókelők mellett ropta a legényest, miközben az épületben a kezdésre hangoltak. A televíziós műsor hét Kárpát-medencei területi válogatója közül a nyárádszeredai volt az utolsó, ahol Erdély, Bánság, Székelyföld és Csángóvidék első válogatáson átesett jelentkezői mérettettek meg komoly szakmai zsűri előtt: Juhász Erika és Bárdosi Ildikó népdalénekesek, népzene tanárok, Györffy Erzsébet pedagógus, népdalénekes, az erdélyi néptáncmozgalom egyik alapítója, Balogh Júlia, az MTVA vezető szerkesztője, Adócs Gergely néprajzkutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa, a Magyar Néprajzi Társaság népzene és néptánc tagozatának elnöke, Kostyák Alpár zenetanár, az erdélyi néptáncmozgalom egyik alapítója, Benő Barna táncos, koreográfus, a Bekecs Néptáncegyüttes vezetője, Gombai Tamás népzenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára véleményezte a versenyzőket.

Az erdélyi válogatóra 36 produkciót jegyeztettek be, ebből 28 az ének, 3 a hangszerjáték, 5 a néptánc területét képviselte, míg a gyerekek a Temesvártól Pusztináig, Brassótól Méráig terjedő magyar nyelvterület egészéről érkeztek Moldova, Gyergyó, Kászon, Felcsík, Udvarhelyszék, Sóvidék, Nyárád, Küküllő, Mezőség, Kalotaszeg tájegységek népzenei, néptánc és hangszeres anyagával. A két és fél órás színpadi bemutatást követően a zsűri elvonult és bő másfél órára volt szüksége a döntés meghozatalára. Az értékelőn a szakemberek tanácsokat osztogattak, elmondták, hol és mit kell még csiszolni, „hogy gyémánttá váljon” az adott produkció, felhívták a figyelmet a dallamválasztásra, az előadó hangjára, az előadásmódra, a repertoár bővítésére, az izgalom legyőzésére is. Ugyanakkor köszönetet mondtak a szülőknek, hogy „ebben a bolond világban” a magyar népzene, népdal, néptánc felé terelik gyerekeiket, de a pedagógusokat is köszönet illette, akik igyekeznek tanítványaik figyelmét ezekre az értékekre ráirányítani. Azt sem hallgatták el, hogy Erdélyben és Csángóvidéken szép és ősi népdalkincset tárt fel Bartók és Kodály, és ma is ezekhez kell nyúlni, továbbá biztatták a gyerekeket és pedagógusokat, hogy ne csak egy verseny erejéig tanuljanak meg valamit, hanem folyamatosan műveljék ezt a kultúrát.

Miután a díszokleveleket kiosztották, a szakemberek elmondták, melyik előadás mekkora pontszámot ért el, majd az érdeklődőkkel személyesen is elbeszélgettek egy-egy produkció pozitívumairól vagy javítani valóiról.

A fellépők 56 és 70 közötti pontszámokat értek el, de szereplésük eredménye csak néhány nap múlva derül ki. Ugyanis csütörtökön a budapesti Hagyományok Házában megtartják az arányosító zsűrizést, ahol az egy bizonyos pontszám fölötti teljesítményeket felvételről elemzik, egymással is összemérik. Ekkor dől el, hogy melyik lesz az a 48 produkció, amely továbbjut a televíziós fordulókba. Egy nyári balatoni táborozás után novemberben és decemberben lesznek az élő adások, míg a döntő karácsony előtt várható.

Agócs Gergely lapunknak elmondta: az erdélyi és felvidéki kisebbségi magyarok hasonló gonddal küzdenek. Amíg Magyarországon állami vagy önkormányzati támogatással működő művészeti iskolákban tudnak bekapcsolódni a gyerekek, fiatalok a néphagyományok művelésébe, ápolásába, addig a határon túliak alig kapnak ilyen célú támogatást az államtól. A Hagyományok Háza ezért azt tervezi, hogy programot indít az ilyen oktatásban részt vevő pedagógusok részére, népdal, hangszeres népzene, néptánc területén szeretnének oktatókat képezni. A lemaradás nemcsak anyagi vagy intézményi szinten, hanem módszertanilag is megmutatkozik, és „ezzel valamit kezdeni kell”. Ennek ellenére a határon túliak semmivel sem maradnak le az anyaországi produkciók mögött – vélte a szakember.