Énekkel fonnak mentőövet

Üdvöz légy új király/ kit szemeimmel régtől fogva látni kívántalak/ Egy nagy csillag által addig magasztaltalak/ amíg a hideg jászolban téged ott látlak. /Neved irattassék a szentek könyvébe/ és onnan felemeltessék a magasságos mennyekbe./ Dicsőség, dicséret legyen az Istennek,/ hogy fogja fel pártját a magyar nemzetnek /és hogy  soha ne hagyja elveszni a keresztyénséget/ Az Isten adja kedves gazdasszony és gazda, hogy érjünk meg még sok karácsony estét erővel, egészséggel/ Ezt kívánja János – hallgatjuk az általunk még soha nem hallott, a református lelkész, Simon Levente szerint búzásbesenyői régi jókívánságot.

Jól meghatározott szabályok szerint zajlik a kántálás Búzásbesenyőben, amelynek nagy hagyománya van – tudjuk meg Simon Levente református lelkésztől, aki 2001-től szolgál a közigazgatásilag Kerelőszentpálhoz tartozó településen. Elődje 31 évet prédikált a református templomban, és  a kommunista időszakban is fogadta a kántálókat.

„Búzásbesenyőben a református presbiterek kötelességei közé tartozik a kántálás megszervezése. Minden évben arra törekszünk, hogy a presbiterek mellé fiatalok is csatlakozzanak. Idén a presbiterválasztáson több fiatal is bekerült a presbitériumba, így megújult erővel fognak kántálni. A presbitereknek mindig mondom, hogy a kántálást szolgálatként kell értékelni, s fontos, hogy megfelelő módon végezzék, gondolok itt arra, hogy felváltva kell kóstolni a gazda borából, pálinkájából. A kántálás menete a következő: a presbiterekkel délután három órakor gyűlünk össze, tartok egy kis áhítatot, imádkozunk, megáldom őket, így bocsátom útra. Először mindig hozzánk jönnek, majd csoportokra oszlanak, csatlakoznak hozzájuk azok, akiket beszerveztek a gyülekezeti tagok közül, és végigjárják a körzeteket. Ilyenkor négy körzetre van osztva a falu, minden körzetben egy négy-tíz tagú csoport keresi fel mindegyik házat. Velük egy időben indulnak útnak a római katolikus kántálók és az ortodoxok is, így egész estig kántálóktól hangos az egész völgyben fekvő település” – tudtuk meg a lelkésztől.

A kántálásnak, az egymás köszöntése, a hagyomány ápolása mellett anyagi vonzata is van, hiszen a családok ilyenkor kisebb-nagyobb adományokkal támogatják a református, római katolikus és ortodox egyházközségeket. „A lelkész és a presbiterek élen járnak az adakozásban, jó példát mutatva. Háromgyermekes apaként a református egyháznak száz, a másik két felekezetnek 50-50 lejt adományoztam, s így fogok tenni idén is. Ezt nem azért említem, hogy kérkedjek vele, a célom ezzel a biztatás: hadd kövessék a hívek a jó példát. Az adományokat körzetenként bevezetik egy-egy általam lepecsételt füzetbe, a kántálási pénzzel a presbiterek rendelkeznek. Igazi mentőöv volt ez a kis számú gyülekezetünk számára, hiszen ha építkezéskor, javításkor, vagy a lelkészi fizetés biztosításakor fennakadás volt, ebből a pénzből pótolták ki” – tudtuk meg Simon Levente lelkésztől, aki büszkén mutatja a gyülekezet aranykönyvében, hogy a gazdasági válság ellenére minden évben 500-600 lejjel több pénzt gyűjtöttek össze kántáláskor a presbiterek. 2002-ben 1900 lejt, 2003-ban 2500 lejt, 2005-ben 3650 lejt, míg tavaly 8805 lejt adományoztak a református egyház javára a búzásbesenyőiek, s hasonlóan szép összeget kántáltak össze a római katolikusok és az ortodoxok is.

Kíváncsiak voltunk, lehet-e tudni, hogy idén mire költik a református presbiterek által összekántált összeget, van-e olyan terv, amibe bepótolhatnak az egyház elöljárói, akik nem kis fáradsággal és kitartással járják be a települést. Simon Levente elmondta, jövőre szeretnék felújíttatni a templomi orgonát. Megtudtuk: Pünkösti Apor orgonaépítő megállapította, hogy a református templomban levő egymanuálos rövid mélyoktávos orgona valószínűleg a 18. században készült. A fa alkatrészeket megtámadta a szú, az orgona fasípjait sajnos menthetetlenül tönkretette a szuvasodás, ezért azokat el kell készíteni az eredeti méretek alapján. A hangszer fújtatója használhatatlan állapotban van, olyannyira, hogy jelenleg az orgona egyáltalán nem szólaltatható meg. Egyedi és egyben a barokk korra jellemző a két darab ékfúvóval való fújtatás. A két darab ékfúvót fel kell újítani a használhatóvá tételhez. A játszóasztal teljes felújítást igényel. „Arról van presbiteri határozatunk, hogy jövőre az orgonajavítás lesz a kitűzött célunk, de csak kántálás után döntenek a presbiterek arról, hogy az összegyűjtött adományokat mire fordítják, erre vagy valami más célra. Ez az ő döntésük” – mondta a lelkész.