Méltó, illő és igazságos, hogy mi is megüljük első szent királyunk ünnepét – hangsúlyozta ünnepi igehirdetése során ft. Oláh Dénes főesperes, aki valódi történelemleckét tartott Géza nagyfejedelem és Sarolt fiáról, aki 969 táján született Esztergomban, apjával együtt 973-ban keresztelték meg. Mindketten az István nevet kapták a keresztségben, de Géza sosem használta új nevét, Vajk többé nem a régit. István király életéből három dátum emelhető ki. 1015. augusztus 15-én Székesfehérváron bemutatták neki a Jeruzsálem felé tartó Gellért szerzetest, akit rávett arra, hogy a Szentföld helyett itt maradjon és fia nevelője legyen. 1031-ben az egész nemzet tragédiájaként Imre herceg meghalt, 1038. augusztus 15-én István is visszaadta lelkét Teremtőjének. A száraz adatok mögött egy elkötelezett élet van, István szívvel-lélekkel tette azt, amit tenni kellett népének szolgálatában.

Tartalmas életéből értékes dolgokat tanulhatunk. Nagy gonddal figyelt arra, hogy magát Krisztus katonájaként, alattvalójaként fogja fel. Ízig-vérig gondolkodó ember, aki az imában találta meg az erőt ahhoz, hogy el tudja végezni a felvállalt munkát és példájával nevelhessen. Tudatosan vállalta ezeket a kötelességeket, és népének apostola lett, tudatosan döntött a nyugati kereszténység, a római katolikus egyház mellett, egyházmegyéket szervezett, templomokat építtetett, elrendelte, hogy a vasárnapot megszenteljék, a tízparancsolatot betartsák, Krisztusra építsenek az emberek.

Kereszt van a kapufélfánkon, a házunk tetején, a nyakunkon, szeretteink sírján, és mi mégis úgy élünk, ahogy élünk, úgy  viselkedünk, ahogy viselkedünk. István király életében összhang volt. Van-e összhang a mi életünkben? Összhang van-e aközött amit hiszünk és vallunk, illetve aközött, ahogyan élünk? Zavar-e a disszonancia? – sorolta a kérdéseket a főesperes. Gyarló emberként ez nem egyszerű feladat, de mindig fel kell állnunk és újra kell kezdenünk – biztatta a búcsúmisére összegyűlt mintegy száz fős katolikus közösséget, amely a délutáni hőség ellenére Nyárádszeredától Vármezőig erre a helyre jött ünnepelni. A szentáldozás és áldás után a nyárádselyei Forrai Irma imádságos éneke, a marosvásárhelyi Orbán Balázs szavalata és a Himnusz éneklése zárta az emlékezést.