Elkezdődött a magyarherepei út felújítása

Az út feljavításával lehetővé válik a járműközlekedés a jelenleg szinte teljesen elzárt faluba. A megyei út ugyanis annyira tönkrement, hogy lehetetlen volt szokványos járművel megközelíteni Magyarherepét. Ha valaki nem akarta tönkretenni gépkocsiját, 45 kilométeres kerülőre kényszerült, ha a községközpontból Herepére akart eljutni. A Fehér megyei Küküllővár, Bethlenszentmiklós, Magyarforró, Magyarszentbenedek, Medvés és Magyarsülye érintésével lehetett viszonylag könnyebben járható úton eljutni a faluba. Volt ugyan egy rövidítés is, ám az úttalan utakon, dombhátakon vezetett át Magyarkirályfalváról a faluba, s valahol az elhagyott temető melletti kátyús szekérúton érkezett be a faluba, egy elhagyott és fölöslegessé vált telefonfülke mellett.

Magyarherepén az ötvenes évek elején még félszáz ember – zömében magyar – élt, azonban a dicsőszentmártoni vegyipari kombinát vonzása elnéptelenítette a falut. A kombinát bezárása sem térítette vissza az embereket. Ennek egyik oka a járhatatlan út is.

Ha az út elkészül, van remény arra, hogy a könnyebb megközelíthetőség okán az egykori herepeiek leszármazottai, vagy legalábbis egy részük visszaköltözik a faluba. Be lehet kapcsolni a borturizmusba, közel van ugyanis Zsidve, Küküllővár, Magyarszentmiklós, a faluban még vannak nem túl régi, faluturizmusra fogható házak, határa alkalmas a növénytermesztésre, állattenyésztésre, a gyümölcs is jól megterem a küküllőmenti dombokon, számtalan kiaknázható lehetőség van tehát arra, hogy a falu visszanyerje hajdanvolt hírnevét, amit Herepei János volt nagyenyedi professzor és testvérbátyja, Herepei János lelkész alapozott meg.

De itt talált rá a Bolyai ősök nyomaira Bandi Árpád nyugalmazott tanár, aki nemrégiben mondta el: „A közhiedelemmel ellentétben Pávai Vajna Miklós, Bolyai János dédnagyapja nem Páván, hanem itt, a közelben, a Maros megyei Magyarherepe szomszédságában (alig 2 kilométerre attól) levő Fehér megyei Magyarsülyén született. Kutatásaim közben a véletlen segített. A Maros Megyei Történelmi Múzeumban dr. Kovács Mária Márta irányította figyelmemet Sülye felé. Pálmay József Háromszék vármegye nemes családjai című könyve jelentette a továbblépést. Innen tudtam meg, hogy 1610-ben Bethlen Gábor fejedelem nemesi oklevelet és birtokot adományozott a pávai Vajna István lovas hadnagynak.”

Molnár József Károly nyugalmazott református tiszteletes könyvet írt a faluról, ugyanis 1947-ben itt dolgozott segédlelkészként. Feljegyzései között érdekes dolgok bukkannak felszínre. A magyarherepei református egyházközségből a következő diákok tanultak a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégiumban: Martinus Herepei (1702), egy másik Martinus Herepei (1709), Stephanus (Nagy) Herepei (1715), Georgius Letzfalvi (1731), Johannus Herepei (1747), Adamus Herepei, a kollégium híres történelemtanára, Kőrösi Csoma Sándor emberi és tudósi formálója (1772)... és jönnek még a Johannusok, Samuelek 1785-ig, egy újabb Herepei, Samuel (1818) és Benedictus Kolumbán (1826).