Deményházi hittantábor hetedszer

Idén nem küldtek meghívókat, csak a szomszédos települések lelkészei révén hirdették meg a tábort, ennek ellenére szinte rekordszámban jöttek a gyerekek, és nemcsak a környező falvakból, hanem Kolozsvárról, Hunyadról, Szovátáról itt vakációzók is. Az első nap kiválasztott színdarabrészletet a tízes létszámú csoportok és négy vezetőjük maguk írták, rendezték és tanulták meg, de rengeteg sorjáték, kézműves foglalkozás, rajzolás volt a programban. Igazi élménypedagógia volt mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek – jellemezte a négynapos tábort Móga Anna helyi tanítónő, szervező.

Fontos üzenetek

Istennek és Fehérvári Lajos esztergomi atyának köszönhető ez a tábor, aki hét éve nagyot gondolt, fiatalokat  gyűjtött maga köré, azóta is évente eljönnek, hogy egy erdélyi közösség gyerekeinek néhány napra tábort szervezzenek. Ő most baleset miatt hiányzott, de eljött huszonöt fiatal vezető, akik között vannak újak és nem katolikus vallásúak is, és ismét valami óriásit műveltek – derült ki Rózsa Gáspár deményházi plébános összegzőjéből. Az atyában idén az a gondolat született meg, hogy ez a tábor azért van, hogy a gyerekek ébresztgessék a szüleiket, megtanítsák nekik azt, amit itt tanultak, tapasztaltak: a négy nap alatt volt imádság, szentmise, hittan, de különösen sok személyiségfejlesztő játék.

Fontos üzenet az idén, hogy ebben az elárvult világban, környezetünkben mégis tanuljunk bajtársiasságot, azaz a legkeményebb, legnehezebb helyzetben is tudjunk odamenni a másik ember mellé, megfogni a kezét, jó tanáccsal ellátni – mondta a plébános, aki azt sem rejtette véka alá, hogy minden évben akad néhány gyerek, aki félrehúzódik a társaitól. Nem tudnak pszichológust is hívni a táborba, de néhány gyereknek több szeretetre, odafigyelésre van szüksége, ezért arra kérik ezek szüleit, hogy jobban figyeljenek gyermekeikre – ha most sikerült megoldani ezeket a kérdéseket, minden gyerekből egészséges felnőttet nevelhetünk – összegzett Rózsa Gáspár atya.

Ferkó meséje a mi valóságunk

Huszonöt vezető érkezett, többnyire magyarországiak Esztergomtól Szegedig, voltak közöttük délvidékiek és felvidékiek is. Tavaly október óta négy lelki gyakorlatot tartottak, hogy felkészülhessenek az idei táborra, kitalálják a lelki tartalmat, új játékokat, dalokat hozzanak – mutatott rá a szervezési kérdésekre Gál Krisztina vezető. Az első nap témája az önismeret volt, azaz hogyan tudunk Istenben bízni, mik a félelmeink, mihez kell nekünk bátorság, hogyan tudunk egymásban bízni. Második nap arról tanultak, hogy a szeretet nyelvein – ajándékozás, figyelmesség, dicsérő szavak, simogatás – hogyan tudjuk kifejezni a másik iránti szeretetünket. Harmadik napon arra mutattak rá, hogy Isten fiúnak és leánynak teremtett minket, és ezekkel a szerepekkel kihívások is járnak, illetve hogyan kell helytállnunk Istennek tetszően. A táborzáró napon hálaadó szentmisén vett részt mindenki, majd a szülők és érdeklődők számára a csoportok kétórás előadás keretében bemutatták Méhes György Szikra Ferkó című regényét.

Hetedszer jöttek

A magyarországi Lőrincz László hetedik alkalommal jött vezetőként Deményházára, idén ő látta el a táborvezetői feladatokat. „Nagy örömmel jöttek ide, a gyerekek is nagy örömmel várják őket. Jó évente kiszakadni a  nagyváros forgatagából, és itt igazán boldognak lenni” – véli a fiatalember.
Bereczki Melánia kisebbik gyereke negyedszer, a nagyobbik hetedszer vett részt a hittantáborban: csak jó dolgokat tanulnak és az beépül jellemükbe – mondta el a szülő. Lánya, Henrietta második éve a vezetők kisegítője, a táborban lelkileg feltöltődik, összekovácsolódnak a többiekkel, és örömmel várják a következő évi alkalmat.