Búcsúzik a gyermekjogvédelmi igazgatóságtól Schmidt Loránd

– A holtmarosi öregotthon orvos-igazgatója volt, úgy lett a szociális és gyermekjogvédelmi igazgatóság felnőtt beutaltakért felelős aligazgatója 2005-ben. Melyek voltak akkor a legfontosabb feladatok, és az évek során mit sikerült megoldani ezek közül?

 – Két évig voltam aligazgató, majd 2008-tól a versenyvizsga után vezérigazgató lettem, ami azt jelentette, hogy már nemcsak a felnőtt beutaltakért feleltem, hanem a gyermekvédelmi intézményekben levőkért is. Az első időszakban, ami a felnőtt és idősgondozást illeti, a nagy PHARE-programok lebonyolításával, a felnőtt intézetek átalakításával foglalkoztunk. A sikeres pályázatok nyomán sikerült megépíteni Marosvécsen az első új épületet, Mikházán szintén új otthon készült el, Marossárpatakon és Mezőkapuson a munkaterápia központot, ez utóbbi helyen a védett otthont, valamint Szászrégenben a gondozóintézetet. Ezek nagylélegzetű pályázatok voltak, sok fejtörést okoztak, ugyanis sok megoldásra váró kérdés volt az életbe ültetésük során. De sikerült egy jó munkacsoportot kialakítani, megtalálni azokat a szakembereket, akiknek segítségével véghez vittük a terveket. Az elmúlt évek másik nagy kihívása a marosludasi gondozó otthon létrehozása volt, ahol jó körülmények között gondozzák a neuropszichiátriai betegségekkel küzdő felnőtteket, időseket. Jelenleg összesen tíz felnőttgondozó intézet tartozik hozzánk, összesen 1200 beutalttal, négyben neuropszichiátriai betegségekkel küszködők vannak, a többi gondozó intézetként, úgynevezett öregotthonként működik. Van, ahol sikerült a standardoknak megfelelő körülményeket biztosítani, van, ahol még „albérletben″ lakunk, és új épületekre lenne szükség. Sok még a tennivaló, de úgy érzem, hogy jelenleg minden intézetben megfelelő körülmények között gondozzuk a beutaltakat. Sajnos az elmúlt években a várólistán levő, beutalásra váró személyek száma nem csökkent, most is legalább nyolcvanan vannak, akik vagy a neuropszichiátriai  rehabilitációs intézetekbe vagy az idős gondozó központokba szeretnének bekerülni. 

 – A másik fontos terület, amelyen az elmúlt időszakban sok változás történt, és még sok a tennivaló: az a gyermekjogvédelem.

 – Jó pár évnek kellett eltelnie, amíg teljesen átláttam a gyermekvédelmi intézményeink működését, az egész rendszert, addig amíg minden felmerülő kérdésre tudtam a választ. A nagy mamut árvaházak átalakításából is kivettem a részem. A legutolsó, amit felszámoltunk az a mezőzáhi volt, s megyeszerte a gyermekek családi típusú házakba kerültek. Ez azt jelenti, hogy egy házaspár él több gyermekkel együtt, neveli, irányítja őket. Nem volt könnyű ez a felszámolási folyamat, hiszen a gyermekek is nehezen alkalmazkodtak az új körülményekhez, a nevelőszülőknek is idő kellett, amíg megértették, hogy mire kell odafigyelniük. Jelenleg negyven ilyen családi ház van, ahol az állami gondozásban levő gyermekeket nevelik, egy viszonylag jól működő hálózatban. A rendszerben levő gyermekek száma az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat, ez részben az örökbefogadások számának növekedése miatt van. Örömmel tapasztaltam, hogy az elmúlt években megkétszereződött azon házaspárok száma, akik örökbe akarnak fogadni, s ez nagyon jó. Fejleszteni kell az elmúlt években szépen növekedő nevelőszülői hálózatot is, hiszen ez az a gondozási forma, ami a legközelebb áll a klasszikus családokhoz. Azt tapasztaltuk, hogy a nevelőszülőknél levő gyermekek nagy többsége, miután nagykorúvá válik meg tud állni a saját lábán, sok esetben a család része marad. Jó lenne, ha a helyhatóságok is nagyobb figyelmet fordítanának a szociális kérdésekre, s megelőznék, hogy a nehéz helyzetben levő családokból kikerüljenek a gyermekek. Sok esetben egy kis odafigyeléssel, helybéli támogatással megelőzhető lenne az, hogy a gyermek állami gondozásba kerüljön.

 – Most, hogy az utolsó munkanapját tölti az eddigi irodájában, s lassan minden papír a helyére kerül, bizonyára készült egy mérleg is, amelyben helyet kaptak pozitívumok és negatívumok. 

 – A munkám során sok sikerélményem volt, s voltak olyan emberek, akikkel nagyon jól együtt tudtam dolgozni. A már említett nagylélegzetű PHARE-programok megvalósítása, és a gyermekek és idősek életkörülményeinek folyamatos javítása mindig elégtétellel töltött el. Az elmúlt években egyre kevesebb volt a panasz, a bejelentés a gyermekek és a felnőttek részéről, olajozottabban működött minden, s ebben úgy érzem nekem is részem volt, hiszen mindig igyekeztem megbeszélni a problémákat, az alkalmazottaknak továbbképzéseket szervezni, mindig megtalálni a legjobb megoldást. Pozitívum volt az is, hogy a megyei tanács vezetősége és a kormány is mindig támogatta a szociális és gyermekvédelmi munkát, megfelelő anyagi hátteret teremtve, vagyis elegendő pénzalapot biztosítva az intézmények fenntartásához, a pályázatok megvalósításához és a fejlesztéshez is. Amit negatívumként említenék az a pár botrány, ami a családi típusú házakban robbant ki a gyermekbántalmazások miatt, s ami nagyon nagy sajtóvisszhangot kapott. Folyamatosan megnehezítette a munkámat, munkánkat a szakember- és személyzethiány is, ez állandó stressz és konfliktusforrás volt, szerintem ezzel az utódomnak is számolnia kell. Mindezeket figyelembe véve döntöttem úgy, hogy megragadom a lehetőséget és váltok.

 – Hol fogja folytatni, és lehet-e tudni, hogy ki lesz az utódja?

 – Hétfőtől a mikházi neuropszichiátriai rehabilitációs központ orvos-igazgatója leszek, vagyis részben területet váltok, kevesebb személyért leszek felelős, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy kevesebb lesz a munkám. A jelenlegi igazgató nyugdíjba megy, az ő helyét veszem át. Ami az utódomat illeti, a megyei tanács rendkívüli ülésén fogják kinevezni az új vezérigazgatót, ideiglenesen hat hónapra. Javaslatom Stekbauer Andrea Melinda volt, aki már rég az igazgatóságon dolgozik, megvan a kellő tapasztalata, hogy átlássa a rendszert, és irányítani tudja a munkát.