„Meg kell menteni az Aranykakast”

A Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet meghívására csaknem százötvenen tartották fontosnak, hogy együtt tiltakozzanak a leromlott állagú műemléképület elhanyagolása miatt, és nyomatékosítsák, hogy fontos számukra Marosvásárhely és annak régi épületei.

„Nem figyelnek a műemlékek megőrzésére”

A helyszűke miatt a tiltakozást nem az Aranykakas vendéglő mellett, hanem a közeli Sörház udvarán tartották, ahol a főszerepet Kozsik József színművész kapta, aki sorra vezette fel a megszólalókat. Elsőként Keresztes Géza műépítész beszélt arról, hogy sajnálatos módon Marosvásárhelyen sem a városháza, sem a szakemberek nem figyelnek oda a műemléképületek megőrzésére. A volt Aranykakas vendéglő történetét is felgöngyölítette, elmondva, hogy Bürger Albert, aki akkoriban az ország ötödik legnagyobb sörgyárát építette fel és vezette, 1893-ben építette lakóháznak a Bürger-palotát neobarokk stílusban, amelyen már a szecesszió jelei is tetten érhetően. Nevéhez nemcsak a Bürger-palota, hanem a főtéri Apollo épület kibővítése és a hajdani Székely Kioszk fellendítése is kötődik. Az államosítás után elvették a család lakóházát, egy ideig italraktárt működtettek benne, majd megnyitották a patinás Aranykakas vendéglőt, amelyre nagy szeretettel emlékeznek ma is a marosvásárhelyiek.

Keresztes Géza szerint az Aranykakas vendéglő megmentése érdekében két fontos feladat van: visszaszerezni azt a város, a közösség számára, és egy alapos szakértői felmérést végezni, amely kimondja, hogy milyen állapotban van az épület és melyek a legfontosabb teendők.

Csegzi: a város nem adta fel

A találkozón jelenlevő Csegzi Sándor volt alpolgármester, a polgármester tanácsadója elmondta, hogy többször tárgyaltak a bukaresti székhelyű tulajdonosokkal az Aranykakas vendéglő és a Somostetőn levő vendéglő megvásárlása érdekében, de nem tudtak egyezségre jutni.

„A városháza csakis törvényes keretek között, egy kívülálló szakértői jelentés által kimondott összegért tud ingatlanokat megvásárolni közpénzből, de a bukaresti tulajdonosok a valós áraknál sokkal nagyobb összegeket kértek az említett ingatlanokért. A bukarestiek, akik lelkileg nem kötődnek sem Marosvásárhelyhez, sem ezekhez az épületekhez, irreális áron akarták eladni az ingatlanokat. Majd hagyták teljesen tönkremenni ezeket. Az önkormányzat nevében biztosíthatom önöket, hogy a város nem tett le az épületek megszerzéséről, és támogatja mindenben a közösség elképzeléseit” – mondta Csegzi Sándor.  

Kovács Levente: szép emlékek fűznek ide

A jelenlevők nosztalgiázva hallgatták Kovács Levente színházi rendező visszaemlékezéseit, amelyekből kiderült, hogy két rövid ideig tartó házassága után a harmadikat, amely immár negyven éve tart, az Aranykakas vendéglőben tartotta. De fontos számára a hely azért is, mert az 1981-ben rendezett filmjének egyik jelenete is az Aranykakas vendéglőben kezdődött. Kovács Levente szerint jó lenne tudni, hogy az elmúlt 25 év alatt az épület tulajdonosai mennyi helyi adót és illetéket fizettek be a városnak, megtették-e ezt rendszeresen, hiszen ha igen, akkor igencsak szép összeg gyűlt össze, s azt állagmegőrzésre lehetett volna fordítani.

Erre a kérdésre a helyszínen senki nem tudta a választ, mint ahogy az sem tisztázódott, hogy hogyan került egy bukaresti cég kezébe a város három fontos épülete: a Maros, az Aranykakas és a Somostetői vendéglő.

A hogyan tovább kérdésre többféle lehetőség körvonalazódott, a merészebbek szerint tárgyalni kell a tulajdonosokkal, és házról házra járva adakozásra felszólítani a marosvásárhelyieket, hogy összegyűljön az a pénz, amivel vissza lehetne vásárolni a közösség javára az Aranykakas vendéglőt. A Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet vállalta, hogy továbbra is tárgyalásokat folytat a tulajdonjog visszaszerzése érdekében, és ezek eredményeiről tájékoztatja az érdekelteket.