Álmokból épült ház: megnyílt a Péter lakóotthon Nagyernyében

Az Állomás utcai ház ablakaiból a muskátlik már messziről üdvözlik az oda érkezőket, amitől a látogatónak rögtön az az érzése támad: olyan helyen jár, amelyet az egymással békében élő lakói megbecsülnek. Az október elsejétől beköltöző kilenc sérült fiatal valóban a gondviselés kegyeltje, hiszen melyik sérült ember ne vágyna önálló életre?

Egy új élet kezdete

„A mai nap egy csoda, mint ahogy egy csoda volt már a legelején a buldózer első ásásnyoma is, majd a falak emelkedése. Tévednék, ha azt állítanám: valaminek a végét ünnepeljük, mert igazából ez egy új élet kezdete” – mondta a a Székelyhon.ronak Magdó Orsolya, az alapítvány elnöke.

A megnyitó ünnepség csúszással kezdődött, késett ugyanis  az a busz, amelyik a majdani lakókat és szüleiket szállította, de ez a félóra kiváló alkalom volt a találkozásra, személyes beszélgetésekre. Az érkező busznyi emberrel pedig mintegy százan vettek részt a lakóotthon megnyitóján. Az ünnepi beszédek menetét Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere nyitotta, aki hangsúlyozta: az otthon megépülését a keresztyén hit vezérelte. Ezután Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője vette át a szót, aki kifejtette, egy konkrét eset megbeszélése során fogalmazódott meg a lakóotthon gondolata, és örül, hogy ez meg is valósult, hiszen a szociális szolgáltatások ilyen alternatív formájára nagy szükség van. Majd az alapítvány legjelentősebb külföldi támogatói szólaltak fel, Kathy Tedd, az angol Joy Alapítvány elnöke, illetve Eva von Kern, a svédországi Bistand Östeuropa alapítvány képviselője. Előbbi azt hangoztatta: jó ennek a csodának részese lenni, Eva von Kern pedig gratulált a kezdeményezésben részt vevők bátor lépéshez.

„Meggyőződésem, hogy mindez nem valósulhatott volna meg, ha a Jóisten kegyelme nem kísér minket” – folytatta a felkonferálást Magdó Orsolya, átadván a szót Botos Csaba és Kántor Attila református lelkipásztoroknak. Előbbi az alapítvány kuratóriumi tagja is, aki áhitatában azt domborította ki, hogy valakik mertek nagyot álmodni, és Isten megáldotta az ő álmaikat. Végül Kántor Attila, a közösség régi barátja és lelki gondozója áldotta meg a házat, majd a fiatalokkal évek óta foglalkozó Kopacz Imola pszichológus nyújtotta át ajándékát a kilenc fiatalnak.

Összeszokott közösség költözik be

A következő mozzanat a bejárat előtti szalag elvágása volt, melyet ki ujjongva, ki könnyes szemmel nézett végig. Ezután a jelenlévők ellepték a lakóotthont, volt aki egyből a szobákra volt kíváncsi, az éhesebbek egyből a szeretetvendégség finomságait kóstolták.

„Egyelőre egy próbaidőszak következik. De mivel ezek a fiatalok nagyon régóta egy közösséget alkotnak, ezért családtagként ismerik egymást, ahol természetesen vitákra, de nagy kibékülésekre is sor kerül, és ez számomra nagyon biztató. Örvendek, hogy eljutottunk idáig, bár sosem kételkedtem ebben. Most egy kicsit megnyugszom, aztán következik a második izgalom, mert Emese lányom is beköltözik” – mondta Simó Ágnes, az alapítvány egykori ügyvezetője, jelenleg lelkes nyugdíjas önkéntese.

Szilágyi Zsolt büszkén mutatta meg takarosan berendezett szobáját, és elmondta: „Nagyon tetszik a szobám, jól fogom magam érezni a többi társammal, akikkel a műhelyben is együtt dolgozunk. Kellemes lesz itt, egymást segíteni fogjuk” – mondta a fiatal, akinek csodálatosan gazdag élményvilágról árulkodó festményei díszítik az otthon falait. Távozásunk előtt a többi szobába is bekukkantottunk: mindenik magán viseli lakójának ízlésvilágát, személyiségjegyeit, az egyikben a narancssárga dominál, a másikban színes szőnyeg vidítja a látványt, harmadikban gyapjútakaró fedi az ágyat, egy másikban korondi vázában virág, de volt, aki futballistákról készült matricákkal teleragasztott szekrényét hozta be.