Alkotóüzemmé alakult át a műhely

A marosvásárhelyi Knöpfler Vilmos (Brăila) utcai volt ortodox zsinagóga épületében, a Kortárs Művészetek Házában működött májustól az a műhely, amelyet két keramikus, Dobribán Annamária és Demeter Irén vezetett. Több lelkes ember kellett ahhoz, hogy mindez létrejöjjön – a Marosvásárhelyi Örmény-magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) elnöke, Puskás Attila, aki az egyesület révén pályázott egy kerámiaégető-kemencére, a Kortárs Művészetek Házának vezetője, András Lóránt, aki helyet biztosított a műhely számára az épületben, két lelkes keramikus, akik oktatói szerepet vállaltak, de nem utolsó sorban három tucatnyi még lelkesebb, okulni vágyó, zömében hölgytanonc, akik elszánt buzgalommal tanulták az agyagozás művészetét.

Idén tavasszal elindult az első tanfolyam, aztán a nyár végén már a második is kezdetét vette. Többen repetáztak a résztvevők közül, annyira tetszett nekik az itteni tevékenység. A korongolás oktatása kedden este egy kis házi ünnepséggel, kiállítással zárult.

A búcsúünnepségen – amely csak azért számít búcsúnak, mert az idén már nem lehet folytatni amiatt, hogy nincs még fűtés az épületben – Puskás Attila elmondta, hogy időközben sikerült három elektromosan működtetett korongot is beszerezni ugyancsak pályázati úton a Bethlen Gábor Alaptól, így már szinte kis alkotóüzemmé alakult át a műhely, ahol egyre nagyobb szakértelemmel készültek az egyedi elképzelésű kerámiatárgyak.

Demeter Irén elmondta: a kezdeti elképzelés, miszerint relaxáló, lélekfrissítő foglalkozás lesz a kerámiaműhelyben, kiderült, hogy az ide beiratkozók szinte hivatásszerűen, óriási lelkes elhivatottsággal kezelték az agyagot. Az eredmény pedig nem is maradt el, amit a mostani kiállítás is igazolt. Számos jó ízléssel készített edény, emléktárgy, használati eszköz zománca csillant meg az asztalon, s ezeket a tanfolyam résztvevői a végén hazavitték.

A kis ünnepségnek egy váratlan vendége is volt. Az élete kilencedik évtizedében járó Domokos István, aki harminc évig volt a Népi Együttes koreográfusa, újsághírből értesült az eseményről, s úgy érezte, korondi születésű lévén, és mint olyan, aki jelenleg is korongozik otthon, feltétlenül jelen kell lennie. A mozgékony, jó egészségnek örvendő korondi korongos megígérte, hogy jövőben, amikor majd újraindul az oktatás, szívesen eljön és megosztja tapasztalatait a tanfolyamon résztvevőkkel.

A résztvevők, oktatók és szervezők remélik, hogy a következő esztendőben sikerül újraindítani a tanfolyamot, és még jobban megközelíthetik a tökéletes fazekasmunkák színvonalát.