Alakul még a vallásórákra járók száma

Az alkotmánybíróság az előző tanévben az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a tanügyi törvény azon előírását, amely a vallásórákon való részvétel alóli felmentést szabályozta, így márciusban nem azon szülők kellett kérvényt nyújtsanak be az iskolához, akik nem kívánták gyermekeiket ezen órákra járatni, hanem azok, akik szerették volna az iskolai vallási nevelést gyermekük számára.

Idén csak az előkészítő osztályosok szülei, valamint a kilencedik osztályba frissen beiratkozottak jelölhették be, hogy akarnak-e hitoktatásban részesülni. Akik már márciusban igényelték, az új tanévben is járhatnak vallásórákra. Azon diákok, akik nem szándékoztak az új tanévtől vallásórára járni, egy kérés alapján kiiratkozhattak, de nem volt példa ilyenre – tudtuk meg Bogos Máriától,  a Hargita Megyei Tanfelügyelőség római katolikus és protestáns vallásoktatásért felelős munkatársától. Hozzátette, hogy ha a diák részt vesz a vallásoktatásban, akkor beleszámít az ott kapott jegye a végső általánosba, ha viszont korábban szülei nem igényelték számára a vallásoktatást, esetleg kiiratkozott erről, akkor egy tantárggyal kevesebből lesz osztályzata.

Szeptemberben a tanügyi tárca közzétett egy új rendeletet a hitoktatás módszertanára vonatkozóan. A rendelet olyan felekezetű diákokra vonatkozik, akik esetében a kis létszám miatt nincs megoldva a vallásoktatás az iskolákban. A minisztériumi határozat alapján ezeknek a gyerekeknek is lehetőségük van vallásórára járni, amennyiben felekezetük oktatójának szerződése van az oktatási tárcával, hogy tarthat vallásoktatást egy adott helyen, például egy plébánián. Ilyen esetekben a hitoktató kiállít egy igazolást az órára járó diákok részére, ezt követően pedig érdemjegyet is ad, ami bekerül az iskolai naplókba – tudtuk meg a szaktanfelügyelőtől.

Márciusban összesen 38 700 kérést adtak le a szülők Hargita megyében gyerekeik vallásoktatására vonatkozóan. Ebből 26 395 volt katolikus, 5433 ortodox, 4355 református és 2335 unitárius. A többi igénylés más, kisebb felekezethez tartozó diákok szüleitől érkezett – tájékoztatott Bogos Mária.

Alakulófélben lévő Maros megyei adatok

Amint arról Kiss Tünde, a Maros Megyei Tanfelügyelőség vallásoktatásért felelős szaktanfelügyelője tájékoztatott, a szülők, illetve a nagykorú diákok már a tavaly benyújtották az igényléseket az iskolák vezetőségéhez, és ennek függvényében állították össze a hittanórás csoportokat. A napokban értesültek arról, hogy néhány diák azóta lemondott a vallásoktatásról. Pontos adatokkal – az előbb említett változások miatt – egyelőre nem tudott szolgálni, ez jövő kedden, az iskolaigazgatókkal tartott értékelő gyűlés után derül ki. A tavalyi összesítésekről elmondta: a megye összes diákjának mintegy 86-87 százaléka igényelte a vallásoktatást. Hozzátette, ez nem sodorta veszélybe egyetlen vallástanár állását sem.

A középiskolások maguk döntenének

Mindeközben a hét elején az Országos Diáktanács és a Konstancai Diákszövetség sajtóközleményben fejtette ki álláspontját az ügyben. Már a tavaly is, a 18. életévüket betöltött diákok saját maguk dönthették el, hogy akarnak-e vagy sem vallásórára járni. Ezen akarnak változtatni a diákságot képviselők, akik azt kérik, hogy már 14 éves kortól lehessen dönteni. Bár a vonatkozó tanügyi törvények értelmében a szülők, törvényes gyámok döntenek gyerekük felekezeti hovatartozásáról, illetve arról, hogy járjanak-e vallásórára, a diákszövetségek a polgári törvénykönyvre hivatkoznak, mely szerint a kiskorúak 14 éves koruktól dönthetnek vallási hovatartozásukról.

A román diákszövetségek kezdeményezését a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége is támogatja, tudtuk meg annak kommunikációs referensétől, Gáspárik Mártontól. „Egyértelműen azt látjuk helyesnek, hogy ezt a  diák maga döntse el. Tizennégy évesen már személyivel rendelkezik, többé-kevésbé magáért felel. Ebben a korban ő kell eldöntse, hogy akar-e tanulni egy olyan dolgot, amit amúgy nem ő választott” – fogalmazott a Bolyai Farkas Gimnázium végzős diákja. Hozzátette, a hittan helyett alternatív megoldás lehet a vallástörténet oktatása, mert úgy véli, a vallás erőltetett tanítása még inkább eltávolítja őket attól, aminek „az emberben kell eldőlnie”.