A Vörös Hold máig kísért

Az örmény népirtásnak nem túlságosan ismert az irodalma, története, részint azért is, mert máig vannak olyan országok – köztük az elkövető Törökország –, amelyek nem ismerik el az örmény holokausztot.

Ezért is volt fontos a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) által szerdán este szervezett, az örmény népirtás 99. évfordulója alkalmából megtartott könyvbemutató. A népirtással kapcsolatos elbeszéléseket tartalmazó kötet, a Vörös Hold a székelyudvarhelyi Bodurian János zenetanár, a szerző leszármazottja ajánlásával látott napvilágot, immár harmadszorra (az első két kiadás 1931-ben, majd az érdeklődésre való tekintettel 1932-ben volt).

A könyvről Ávéd Rózsa beszélt, ugyanis a székelyudvarhelyi leszármazott sajnálatos módon nem tudott eljönni a vásárhelyi bemutatóra.

A címmel kapcsolatban maga szerző szolgált magyarázattal az egyik elbeszélésben: „1916-ben, az Áráráttól nagyon messze, az arábiai pusztákon sok ezer éhes örmény menekült, mikor megüvegesedett szemükkel a csillagos égre tekintve, várták a halált, a haldokló tömegből egy gyermek megmozdulva így szólt anyjához:
– Anyám, nézd a holdat, miért olyan vörös?
– Nagy háború van, fiam!
A Nagyháborúban kiontott vérből, amelynek legnagyobb része örmény volt, tavak lettek, azt a vörös színt tükrözte vissza a hold.” Sajátos nyelvezete van a kötetnek, a hozzánk menekült Bodurian ugyanis soha nem sajátította el tökéletesen a magyar irodalmi nyelvet. Ám ez semmit nem von le a kötet értékéből.

Magardici Bodurian, a későbbi Bodurian János örmény katolikus szertartású pap 1898-ban született Konstantinápoly mellett, egy Bardizag nevű, ma már más nevű, „örménytelenített” faluban. A velencei Szent Lázár szigetén levő mechitarista kolostorban tanult, ott is szentelték pappá. Miután apját, a módos szőnyegkereskedőt a népirtásban meggyilkolták, a család menekülni kényszerült. Konstancán kötöttek ki. Bodurián 1929-ben már szépvízi pap, öccse Szászrégenben telepedett le, oda vitte édesanyjukat is, aki itt hunyt el 92 éves korában (2002-ben még éltek Szászrégenben Bodurian-leszármazottak, mára már egy sincs közülük).

Bodurian János maga is gyakran megfordult Szászrégenben az öccsénél, édesanyjánál, aranymiséjét is itt végezte. A saját emlékezéseiből és az édesanyja elbeszéléseiből írta meg a most bemutatott kötetet, amely az első örmény személy által magyarul írt holokauszt-emlék is. 1959-ben meghívta az örmény pátriárka Örményországba, hogy befejezze a 12 kötetesre tervezett örmény-enciklopédiát (két kötet el is készült belőle), ám ezt még ugyanabban az évben bekövetkezett halála megakadályozta.

A MÖMKE által szervezett telt házas könyvbemutató igen nagy sikernek örvendett, színvonalát emelte a Fagyöngy citeraegyüttes zenéje.

Népirtás több szakaszban

Az örmény népirtás tulajdonképpen már 1894-ben elkezdődött. Ekkor két év alatt (1896-ig) a törökök és kurdok 200 ezer örményt gyilkoltak le (akkor jelenik meg először hivatalosan is a holokauszt megnevezés). Kemál Atatürk és az Ifjútörökök hatalomra jutásával 1909-ben 35 ezer örményt ölnek meg. 1915-1916 között egymillióra becsülik a meggyilkolt örmények számát, sok százezerre a száműzöttekét. Lenin utasítására is elpusztítanak 70 ezer örményt, majd 1919-23 között a kurdok újabb 200 ezret.