A reformációt ünnepelték

Lőrincz János, a marosi református egyházmegye esperese jelképesen kalapácsot hozott és mutatott fel köszöntő beszédében, hangsúlyozva, hogy a Luther Márton által kifüggesztett kilencven tétellel, valamint a Biblia felmutatásával és olvasásával kezdődött a keresztény egyház megújulása, amelyre azóta szüntelen nagy szükség van.

Dorin Florea polgármestert Ioan Chiorean képviselte, aki tolmácsolta a marosvásárhelyi városvezető ígéretét, miszerint jövőre, a reformáció ötszáz éves évfordulójára egy kis teret neveznek el Kálvin Jánosról Marosvásárhelyen. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja arról beszélt, hogy „nekünk Lutherhez hasonlóan egyszerre kell protestálnunk és igent mondanunk, megvédenünk keresztyén értékeinket és szüntelen megújulnunk”. A Maros megyei tanács elnöke, Péter Ferenc, aki házigazdaként és a szovátai református egyház tagjaként is köszöntötte az egybegyűlteket, a reformációról beszélve hangsúlyozta: a hit újra közösséggé kovácsolta a tömegeket, a megújulás nem csak egyházi, de társadalmi és gazdasági fellendülést is hozott.

„Napjainkban is szükség van a hitre és a cselekvő erőre, nem engedhetjük meg sem a közömbösséget, sem az álmodozást magunknak. Előttünk újra nehéz küzdelem áll, lutheri és kálvini elszántsággal kell kiállnunk közösségeinkért” – mondta a tanácselnök, majd kihasználva az alkalmat, hogy a megye több településének képviselői jelen vannak a teremben, kampányolt is egy kicsit az egyházi ünnepen, felsorolva az RMDSZ Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltjeinek nevét.

Pap Béni cserealji református lelkész igehirdetésében arról beszélt, hogy a reformáció lényege mélyebben megismerni és megérteni Istent, valamint önmagunkat. „Isten a világ Ura, Gazdája, s nekünk fontos, hogy ezt megtapasztaljuk és elfogadjuk. Szomorú, hogy oly gyakran csak földi szempontok szerint értékelünk és élünk, lekicsinyítjük Istent, ha egyáltalán számba vesszük őt. Nem látjuk Isten nagyságát, eláraszt bennünket a szeretetlenség, a félelem, az aggodalom. (...) Isten azt üzeni, hogy ma is alázatosnak és bátornak kell lennünk, ha ügyét akarjuk képviselni” – mondta a lelkész.

Ősz Előd, az erdélyi református egyházkerület levéltárosa előadásában felsorolta, hogy milyen sok szál fűzi a nagy reformátort, Kálvin Jánost Marosvásárhelyhez. A történelmi Magyarország területén elsőként Marosvásárhelyen, 1559-ben tartottak közös zsinatot, amelyen elfogadták a kálvini úrvacsoraosztást. A Teleki Tékában őrzik azt a legfőbb kálvini művet, az Istituciót, amelyet Laskói Csókás Péter református lelkész, tanár vásárolt és adományozott a marosvásárhelyi Református Kollégiumnak, s amely 450 éve Marosvásárhelyen található. 1690-ben, amikor a protestáns egyházat kezdték elnyomni, Zilahi István vásárhelyi református lelkész lefordította Kálvin úgynevezett vitatkozó kátéját, amelyben a református egyház főbb tanításai voltak benne érthető módon, s ezt tanította meg a gyermekeknek, hogy tudják megvédeni hitüket. Trianon után újra felfedezték Kálvin tanításait, aki kisebbségiként szintén sokat menekült, és elnyomott volt. Ma is, kisebb átalakításokkal, azt a bűnvalló imádságot mondják a református templomokban, amelyet Kálvin János írt.

Jakab István, a maros-mezőségi református egyházmegye esperese rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy a reformáció ajándék és felelősség, Istentől kapjuk a megújulást az Ő ingyen kegyelméért, de tennünk is kell, el kell fogadnunk, az ige üzenetét tovább kell adnunk. „A nap süt, de nekünk kell felhúznunk a redőnyöket” – mondta az esperes.