A fény születését ünnepelték Nyárádszeredában

Fotó: Gligor Róbert László

Nyárádszereda és Székelytompa határán gyülekeztek a fiatalok, hogy a téli napforduló alkalmából tüzet gyújtsanak. Néhányan már délután a helyszínre mentek, ahol szalmából és fából gúlát raktak, majd rőzsét gyűjtöttek, tüzet gyújtottak és forralt borral várták a sötétben érkezőket.

Gligor Róbert László

2013. december 24., 10:512013. december 24., 10:51

2013. december 24., 11:352013. december 24., 11:35

Este hét óra után tüzes nyilat lőttek a gúlára, hamarosan pedig lángcsóvák világították meg a havas mezőt. A hangulatos estét a himnuszok éneklésével zárta a mintegy három tucatnyi fiatal. Szűcs Péter, az Erdélyi Magyar Ifjak országos alelnöke és a nyárádszeredai szervezet vezetője érdeklődésünkre elmondta: a Fénylánc nevű akció magyarországi kezdeményezés, ezt egy csíki szervezet „hozta át” Erdélybe öt éve, majd az EMI is felkarolta. Idén arra kérték fel tagszervezeteiket, hogy településeik egy-egy magas pontján a téli napfordulókor, december 21-én mindenki este hétkor gyújtson tüzet. Az akció célja, hogy az egykori Magyarország képe kirajzolódjon a tüzek láncában, másrészt a székely lármafák példájára gyújtott tüzek megmutassák, hogy hol élnek a magyarok. Marosszéken négy tagszervezet van, így még Marosvásárhelyen, Mezőpanitban és Erdőszentgyörgyön is meggyúltak az őrtüzek, de azt is megtudtuk: szimpatizánsaik Székelyberében és Nyárádgálfalván is tüzet csiholtak. Erdélyben Háromszéktől Nagyváradig lobbantak fel a tüzek ezen az estén.

A lángoló gúla tüzénél Bíró Sándor, a helyi tagszervezet alelnöke elmondta a fiataloknak: a téli napforduló szinte minden régi kultúrában fontos szerepet játszott. Ez a leghosszabb éjszaka, ettől kezdve már hosszabbodnak a nappalok, ezért az emberek a fény születését ünnepelték meg. Erre a pogány szokásra épült rá a karácsony, hiszen a kereszténységben Jézus jelenti a fényt. Ez a téli szokás az ősmagyaroknál is élt – részletezte a fiatalember, aki szerint a „karácsony” szavunk nem a szláv nyelvből ered, hanem a feketét, sötétséget jelentő kara és a váltást, változást jelentő csony keleti szavakból. Ezen az éjszakán őseink is tüzeket gyújtottak, kerecsensólymokat röptettek, fehér paripát vezettek fel a tűz körül, míg a táltosaink regöltek. Az emberek mágikus erőket tulajdonítottak ennek, és ahová a szertartás során a táltos leütötte botját, azt a földet az emberek összegyűjtötték, otthon a gabonába keverték, hogy az állatokat megvédjék a betegségtől és jobb legyen a következő termés. Tehát ezzel a kezdeményezéssel őseink szokásait is ápoljuk – tette hozzá Bíró Sándor.