Majdnem 200 diák búcsúzott a Kósból

Pálhegyi Pál, nyugdíjba vonuló igazgató kezdte a elköszönő beszédék sorát. A kicsengetett diákoknak útravalóul azt tanácsolta, hogy ha tehetik, inkább itthon kamatoztassák tudásukat, mint ahogy azt tette az iskola névadója, Kós Károly is – idézve az egykori írót, építészt, grafikust, etnográfust és politikust: „Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten”.

Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere Paul Coelho gondolataival szólította meg a végzősöket: Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél! Az elöljáró hozzátette, hogy ha szülőföldjéről el is vinné az embert a sors, az otthoniak mindig hazavárják.

Antal István parlamenti képviselő is felszólalt, kifejtette, hogy néhányan elvándoroltak tanulmányaik befejezte után, de akik itthon maradtak, erősítették a közösséget. Antal is azzal bíztatta a végzősöket, maradjanak a szülőföldjükön. Szász Jenő, Székelyudvarhely alpolgármestere egy kérdéssel indította beszédét, amire a választ is megadta: Mi a legszebb ajándék, amit adtunk vagy kaptunk? Általában az a legszebb ajándék, amiben benne van a szívünk, lelkünk. Azt tanácsolta a diákoknak, hogy mindig adjanak ilyan ajándékot. A politikusokon kívűl felszólaltak az egyházak képviselői, és dalolva búcsúztatták a végzősöket az alsóbb osztályosok is.

A nappali tagozatosok közül 27-en közgazdaságtant, 29-en turisztikát, 28-an matematika-informatikát, 20-an pedig kereskedelem szakot végeztek. 77 esti tagozatos diák a természettudomány alapjaival hagyhatta el a középiskolát.